Felkészült topmenedzser

- Szerencsésnek tartja, hogy egy angolszász hagyományokkal rendelkező multicég egy magyarra bízza a leányvállalata vezetését?

- Egy magyar közegben dolgozó társaság számára mindenképpen előnyös, hogy olyan személy irányítsa a vállalatot, aki ismeri a piaci környezetet és a kultúrát. A partnerek is értékelik a hazai vezetést. A Johnson & Johnsonnál egyébként központi filozófia, hogy – lehetőség szerint – helyi vezetője legyen a társaságnak.

- Tipikusan amerikai vállalati szervezet a Johnson & Johnson?

- Neves nemzetközi üzleti iskolákban általában a General Electricet állítják velünk szembe, amely egy klasszikus, központilag irányított cég. A Johnson & Johnson ennek a tökéletes ellentéte. Magyarországon ezt a diverzifikációt jól jellemzi, hogy a céget négy szektor és egy háttérszolgáltató alkotja, s mindegyiknek önálló, egyenrangú vezetője van. Kft. lévén szükségszerű, hogy egy „nevesített” vezetője legyen a cégnek, ezt bízták rám, miközben az orvostechnológiai szektort irányítom. Lényegében első vagyok az egyenlők között. Időközben a gyógyszeripari részleg önálló jogi személy lett.

- Egy 2006-ban készült interjúban azt mondta, 2007 a túlélés éve lesz. Most miként tekint vissza a tavalyi esztendőre?

- Amikor így nyilatkoztam, már tudni lehetett, hogy az ágazati reform címén páratlan megszorításokra kell számítani, így valamennyi egészségügyi beszállítónak a túlélés lett a célja. Sajnos ma sincs ez másként.

- Az intézmények fizetésképtelensége mennyire befolyásolja az önök piaci szereplését?

- Teljesen kiszolgáltatottak vagyunk. Az orvostechnológiai szektor forgalma teljes mértékben az intézményi megrendelések függvénye. Valószínűleg azért éltük túl az ágazati krízist, mert alap-jaiban változtattuk meg a működési modellünket. Stratégiai ügyfélkapcsolati szemléletet vezettünk be; ennek lényege, hogy megértessük az intézményekkel: a tőkeerős multik számláját is ki kell egyenlíteni. Korábban általános gyakorlat volt, hogy a hozzánk hasonló beszállítókat az intézmények következetesen hátrasorolták. Nem csődeljárásokat akarunk a kórházakkal szemben indítani, hanem kommunikálunk velük és közösen keressük a megoldásokat.

- Eredményes volt a szemléletváltás?

- Egyértelműen igen. Noha jelenleg is milliárdos nagyságrendű a kórházaknak adott hitelünk, a fizetési morál terén érzékeltünk némi kedvező irányú változást.

- Miért adnak hitelt az intézményeknek, avagy miért nem nagykereskedőkön keresztül szállítanak? Ily módon elkerülhetnék a kinnlevőségekkel összefüggő konfliktushelyzeteket.

- Egyrészt nincs más választásunk, másrészt a hosszú távú céljainkat leginkább a közvetlen kapcsolattartás szolgálja. A nagykereskedő mesterséges közbeiktatása további komoly árfelhajtó tényező lenne. Inkább magunk hitelezünk. Az a legnagyobb baj, hogy az egészségügyi kormányzat ugyanúgy morális csapdába löki a szolgáltatókat, mint a beszállítókat. Csak egy dolog biztos: a betegeket el kell látni! A „mikéntekről” pedig mindenki maga gondoskodjon.

- A cég szempontjából milyen számszerűsíthető hatása van az egészségügyi reformnak?

- A forgalmunk drámaian, 20-30 százalékkal csökkent, mind a gyógyszer-, mind az orvostechnológiai üzletágunk súlyos veszteségeket szenvedett a piac szűkülése miatt. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a megszorítások következtében az intézmények kénytelenek engedni a megszokott minőségből, így az olcsóbb, ám bizonytalan vagy gyengébb hatásfokú megoldások felé fordultak a megrendelők.

- Az orvosok és a gyógyszerészek többsége aggályosnak, sőt, veszélyesnek tartja a gyógyszer-gazdaságossági törvény több passzusát. Ön miként vélekedik erről?

- Az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) szakmai felelőseként személy szerint is megteszek mindent azért, hogy felhívjam a döntéshozók figyelmét a jogszabály veszélyeire. Szeretnénk elérni, hogy „az egészség érték” szlogent ne csak hangoztassák a politikusok, hanem a tevékenységük által megtöltsék tartalommal. Amíg az alulfinanszírozottság miatt a kórházak a napi túlélésért küzdenek, az orvosoknak pedig egy vényíró szoftver „diktálja”, mit rendeljenek a betegeiknek, addig súlyos problémák lesznek az ellátásban.

- Létezik olyan egészségügyi gazdaságtani megközelítés, miszerint minél többet költ egy ország az egészségügyre, annál tovább élnek az emberek, s – értelemszerűen – annál hosszabb ideig és egyre többen veszik igénybe az egészségügyi ellátást, azaz minél többet áldoznak erre a területre, annál nagyobb lesz a költségigénye…

- Meggyőződésem, hogy az egészségügyi befektetések a gazdaságban térülnek meg. Ahol nincs megfelelő szintű ellátás, ahol az emberek nem motiváltak az egészségük megőrzésében, ott a gazdaság sem működik. Az AmCham egyik ajánlásában is azt hangsúlyozza, hogy az egészség a nemzeti versenyképesség alappillére. Ennek az összefüggésnek a felismerése nagyot lendítene az ágazat helyzetén.

- Ez a megállapítás válság idején is helytálló?

- A gazdasági recesszió jó indok arra, hogy tovább szűkítsék a kereteket, jóllehet az egészségügy olyan stratégiailag fontos terület, amelynél nem szabad spórolni. A nagyberuházásokat vissza lehet fogni, takarékoskodni kell az energiafelhasználással, ám az egészségügyi szektorból további forrásokat nem szabad kivonni, mert annak súlyos, a GDP-ben is megmutatkozó káros hatásai lesznek hosszú távon.

- Az egészségügyi ipart több bennfentes is szerencsés kivételnek tartja a válság szempontjából. Azt mondják, alapellátás lévén a kereslet nem esik vissza jelentősen, így a forgalomban sem várnak drámai csökkenést. Ön is osztja ezt az optimizmust?

- Struccpolitikát folytat, aki azt mondja, nem lesz rá hatással a recesszió. A válság elől senki sem bújhat el, hiszen mindenkit érint valamilyen szinten. Számítani kell a gazdaság lassulására, az erőforrások lehetséges csökkenésére még akkor is, ha a napi működést ez ma egyelőre nem befolyásolja. Intézkedési tervet, de legalább elemzést szükséges készíteni arra az esetre, ha akut beavatkozásokra lesz szükség.

- Gondolom, ezzel az optimistán nyilatkozó cégvezetők is tisztában vannak. Mivel magyarázható akkor a véleménykülönbség?

- A látszólagos optimizmus hátterében vélhetően az áll, hogy az iparágunkat nem érte felkészületlenül a gazdasági válság. A piac szereplőit az utóbbi két év drámai változásai megtanították a túlélésre. A cégek többsége azóta lényegében vészforgatókönyvek alapjánműködik.

- A Johnson & Johnson tagja az Amerikai Kereskedelmi Kamarának, ön pedig az egészségügyi bizottság vezetője. Ez a jelenlét miért fontos a cég számára?

- Azért vállaljuk ezt az igencsak felelősségteljes feladatot, mert hiszünk abban, hogy olyan meghatározó jelentőségű gazdasági civilszervezet, amely hatással van az üzleti szféra mindennapjaira. Hitvallásunk sok ponton azonos a kamara törekvéseivel is. Felelősséggel tartozunk a betegellátásért, a dolgozóinkért, a környezetért, amelyben élünk. Nemcsak a természeti vagy tárgyi környezetet értjük alatta, hanem az üzleti partnereinket is. Hirdetjük az etikus magatartást, és igyekszünk kedvezően befolyásolni az üzleti környezetünket.

- A Johnson & Johnson imázsának szempontjából nem szerencsétlen, hogy a cég neve főként a babaápolási termékekről ismert, jóllehet a fogyasztásicikk-szektor tevékenysége a teljes forgalomnak mindöszsze az egynegyedét teszi ki?

- Ez természetes, hiszen a (termelés 50 százalékát alkotó) gyógyszerek többségét és az orvostechnológiai termékeket nem lehet reklámozni, így ezeket csak a szakmai felhasználók ismerik. A széles publikum viszont nap mint nap találkozik az úgynevezett consumer cikkeinkkel. Sok esetben a két piac erősíti egymást, így a szakmai körök ismertségének kedvező hatását a fogyasztási cikkek piacán is érzékeljük, és fordítva.

- A Hewitt „legjobb munkahely” versenyébe nem a cég egészét, hanem csak az orvostechnológiai szektort nevezték be. Mi ennek az oka?

- Éltünk azzal a lehetőséggel, hogy csak egy üzleti entitás vegyen részt a versenyen. Csak azzal a csapattal indulhattam lelkiismeretesen a megmérettetésen, amelyet közvetlenül ismerek és irányítok. Ezért döntöttünk úgy, hogy az általam vezetett 72 fős részleg induljon.

- Miért indultak a versenyen?

- Azt hiszem, bizonyítani akartunk. Önmagunknak és a partnereknek egyaránt. Ráadásul kíváncsiak voltunk arra, hogy mire vagyunk képesek. Nehéz két évet hagytunk magunk mögött, szervezeti átalakítást kellett végrehajtanunk, a dolgozóink 20 százalékától meg kellett válni. A Hewitt felmérése kiváló alkalom volt arra, hogy magunk is tisztában legyünk azzal, ebben a helyzetben mire vagyunk képesek.

- A legjobb munkahely cím elnyerése befelé vagy kifelé képvisel fontosabb üzenetet?

- Befelé azért fontos, mert növeli a lojalitást, erősíti az eddig sem gyenge csapatszellemet, a versenytársaink, a partnereink és a leendő munkatársaink irányába pedig egy nagyon jó referencia, ha úgy tetszik, ajánlólevél.

- Önnek mit „üzen” a díj?

- A vezetői tevékenységem egyik legfontosabb elismerése a cím elnyerése. Elsősorban azt igazolja, hogy a cég hajóját sikeresen navigáltuk a viharban. Szokás azt mondani, hogy „a sima tenger nem nevel jó tengerészeket”. Bizonyossá vált: úgy éltük túl ezt a két évet, hogy a kényszerű változásokat a dolgozók értették és megértették. Most megmutattuk mindenkinek: egy krízishelyzet akár jót is tehet egy céggel.

Területi képviselőként kezdte a Lilly Hungáriánál, majd egy év után elfogadta a Johnson & Johnson ajánlatát. Immár 15 éve dolgozik a cégnél, 2003 óta felel a magyar leányvállalatért.

A nős, kétgyermekes apuka hobbija az utazás, szenvedélye a vitorlázás. Azt mondja, csak a vízen érzi igazán szabadnak magát. Noha számtalan politikussal és üzletemberrel szántotta együtt a hullámokat, soha nem kötött üzletet a fedélzeten.

Területi képviselőként kezdte a Lilly Hungáriánál, majd egy év után elfogadta a Johnson & Johnson ajánlatát. Immár 15 éve dolgozik a cégnél, 2003 óta felel a magyar leányvállalatért.

A nős, kétgyermekes apuka hobbija az utazás, szenvedélye a vitorlázás. Azt mondja, csak a vízen érzi igazán szabadnak magát. Noha számtalan politikussal és üzletemberrel szántotta együtt a hullámokat, soha nem kötött üzletet a fedélzeten. Johnson & johnson A társaság 2008 második negyedévi eredményei felülmúlták a piaci várakozásokat. Az egészségügyi termékeket gyártó vállalat negyedéves rekordbevételeket ért el, 16,5 milliárd dollár értékben. A tavalyi azonos időszakban produkált 15,15 milliárdhoz képest 8,7 százalékos a javulás. A rekordbevétel a consumer divíziónak köszönhető. -->