Betétprésben
Alig kezdtünk hozzászokni a két számjegyű betéti kamatokhoz, máris itt az anomália. A jegybank ugyanis óvatos, de sorozatosnak tűnő kamatmérséklésbe kezdett, így sajnos az a helyzet állt elő, hogy a 10,5 százalékos irányadó rátához helyenként 13 százalékos lakossági betéti kamatok társulnak.
Alapesetben semmi probléma nem lenne egy ilyen helyzettel: a bankok egyszerűen lekövetnék az MNB-kamat mozgását, és a vágások után újrahangolnák a kínált kamatszintet, mind a betéti, mind a hiteloldalon. A gond csak az, hogy soha nem látott forráséhség van a magyarországi piacon: olcsó külső pénzek híján a bankrendszer működése hirtelen visszatért a gyökerekhez, vagyis gyakorlatilag csak abból a forrásból lehet hitelezni, amely az ügyfelektől befolyik. Van ugyan pár hitelintézet, amelynél történelmi okokból még nem borult fel a hitel/betét arány, de a többségnél a forrásoldal jóval szerényebb, mint az eszközöké.
Ennek tükrében pedig betétprésbe kerültek a hazai hitelintézetek, hiszen az egyik oldalon ott van a csökkenő jegybanki alapkamat, a másikon viszont szorítja őket az ügyfelek pénzéért folytatott verseny. A kérdés csak az, hogy melyiknek hajlandók jobban engedni.
Nagyon nehéz előre megítélni, hogy meddig képesek lenyelni a csökkenő jegybanki alapkamat hatását a piaci szereplők – bár van, aki már most lépett –, hiszen normál körülmények között már az MNB-kamatot is nonszensz kifizetni bármilyen forintmegtakarítás után. Komoly pénzt keresni viszont csak a hiteleken lehet: ám aki nem gyűjt elég forrást, mert a józanság jegyében árazott, az még a leghűségesebb klienseit sem tudja ellátni pénzzel. Mindez persze legyen a bankszektor problémája: a piaci szereplőknek kell megtalálni azt a felárat, amelyet hajlandók megadni a betétekért. Az viszont már biztos, hogy ezekben a hónapokban eljön az a felállás, ami nagyon rég: a betétesek pénze jobban fial, mint a bankjaiké.
