Kései pofon
Ha ugyanis életbe lép a tervezett módosítás – és igen valószínű, hogy előbb-utóbb így lesz –, a bankoknak olyan menynyiségű szavatoló tőkét kell állítaniuk a lakóingatlan fedezete mellett adott devizahiteleik mögé, amely egész egyszerűen ellehetetleníti a versenyképes árú új kölcsönök nyújtását. Igaz, némileg enyhíti a helyzetet, hogy az emelt tőkekövetelmény csak az ingatlan értékéhez viszonyított 50 százalék fölötti részre vonatkozik, ám még így sem lehet csodálkozni azon, hogy a pénzügyi szolgáltatók nem túlzottan boldogok az újabb elképzelés láttán.
Ráadásul, bár elvben most is a hitelt felvevő adósok kiszolgáltatott helyzetének a megszüntetését célozza a terv, valójában ellentétes a hatása: a megnövekedett tőkekövetelmény ugyanis elkerülhetetlenül a kamatok emelkedéséhez vezet. Így pedig hiába jut az ügyfél a saját devizájában olcsóbban hitelhez, mint ha mondjuk euróban venné fel, ez a tény egyáltalán nem vigasztalja majd, hiszen így is, úgy is többet kell fizetnie. Az pedig egyáltalán nem érdekli, hogy a bank könyveiben euróban szerepel a hitele, vagy éppen magyar forintban.
Persze ha ugyanezt a módosítást – némileg életszerűbb paraméterekkel – mondjuk két évvel ezelőtt vezette volna be az unió, nem lehetne senkinek egy szava sem, hiszen akkor meg lehetett volna kímélni mind a bankokat, mind az adósokat egy sor kellemetlen helyzettől. Így viszont csak nagyjából annyira hatékony a tervezett szigorítás, mint egy matek egyes után három nappal adott pofon.
