Újabb összeomlás következhet

A fejlett államokban elindított kolosszális összegű élénkítő csomagok a reálgazdaságban alig hoztak némi javulást, ami mégis annak látszik, az egy újabb, hatalmas pénzügyi buborék – állítja a Der Spiegel. A lap szerint nagyjából minden ugyanúgy megy, mint a tavaly kirobbant válság előtt: szárnyalnak a tőzsdei árfolyamok, újra megjelentek, sőt szaporodnak és minden korábbinál átláthatatlanabbak az „egzotikus” pénzügyi termékek. Egyes bankárok minden korábbinál szebb időkre számítanak – annak biztos tudatában, hogy egy újabb összeomlás esetén a kormányok kényszerűen ismét megmentik őket. Józanabb megfigyelők szerint viszont nem az a kérdés, vajon az újabb buborék kipukkad-e, hanem az, hogy mikor.

A fiskális eszközök útján, illetve jegybanki pénzteremtéssel végrehajtott ösztönzésből a reálgazdaság alig látott valamit, mert a pénzek nagy része ismét a tőzsdéken kötött ki. Ahogy eltűnt az emlékezetből az irodai motyójukat a Manhattan utcáin kartondobozokban cipelő bankárok képe, úgy tért vissza a befektetők kockázatvállalási hajlandósága. A piacokon – legalábbis látszólagos – optimizmus uralkodik, emelkednek a részvényárak, sőt a luxusingatlanok is drágulnak. A nyersanyagok árai is mennek felfelé, de korántsem azért, mert növekszik a termelőszféra felhasználása, hanem azért, mert a jobb megtérülést kereső, likvid pénztömeg – spekulációs célokkal – fémekbe, energiahordozókba, mezőgazdasági termékekbe vándorol. Az összeomlás sokak szerint itt is programozva van.

A Financial Timesnak adott interjúban a Harvard Egyetem ismert közgazdaságtan-profeszszora, Kenneth Rogoff is megerősítette az újabb buborék létrejöttét és duzzadását. A jelenséget ő is a kormányoknak – az államadósság növeléséből finanszírozott – kiadásaiból, a jegybankok nyakló nélküli pénzteremtéséből és az alacsony kamatokból eredezteti. Máris elkezdődött a visszaszámlálás az újabb válsághoz – tette hozzá.

A hosszú évek óta nullához közeli – vagy időnként éppen negatív – megtakarítási rátát felmutató amerikai fogyasztók a válság mélypontján a jövedelmük 4,9 százalékát már félretették. Helyükbe a kormány lépett elő, fő költekezőként. A Fed valósággal elárasztotta a piacokat dollárral, és a robbanásszerűen növelt pénzellátás keretében csak kétessé vált ingatlan-értékpapírokért körülbelül 1000 milliárd dollárt adott ki. Ez utóbbi hatására az M1 mutatóval jelzett dollárpénztömeg 138 százalékkal növekedett a 2007 eleji szinthez képest. Bár élénkítő célú monetáris könnyítést az Európai Központi Bank is végrehajtott, az euró esetében ugyanezen időszak alatt a pénztömeg növekedése mindössze 35 százalék volt.

A vitathatatlanul meglévő buborék képződésének egyik skizofrén jellemzője, hogy ismét meredeken ível felfelé a derivatívokkal és a kétes értékű papírokkal folytatott kereskedelem, amit pedig a legutóbbi válságért nagyon sokan fő felelősnek kiáltottak ki. A dolognak csak egy része, hogy a különféle – önmagukban is nehezen átlátható vagy értelmezhető – swap-, opciós és határidős ügyletek száma és értéke gyorsan növekszik. Ennél elgondolkodtatóbb, hogy új életre látszanak kelni a biztosítékokkal fedezett papírok (CDO – Collaterized Debt Obli-gations). A bankoknál a kétes aktívák között még megőrzött, különlegesen „toxikusnak” tartott, ingatlannal fedezett papírokat – mint a régi időkben – elkezdték újra és újabb értékpapírokba csomagolva forgalomba hozni. Ezekről a hitelminősítők azt állítják, hogy „mégsem anynyira mérgezők”, és jó besorolással látják el őket.

A legutóbbi válság során az efféle papírokon dollárszázmilliárdokat veszítettek a német bankok, ezért a mostani pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble is óvott egy újabb pénzügyi buborék kialakulásától. Mint mondta, ismét gazdasági válságot idézhet elő az, ha a kormányok túlzottan sokáig fenntartják az élénkítő akciókat. Főnöke, Angela Merkel kancellár szintén kétségeit fejezte ki az – általa „csodálatos pénzszaporításként” emlegetett – élénkítő szándékú, jegybanki likviditásteremtéssel szemben. E megnyilatkozásáért a német kormányfőt amerikai kormánykörökben az „intellektuális mozgékonyság hiányával” vádolták. A Washingtonból hallatszó vádak enyhítésére a berlini kormány küldöttet menesztett a Fehér Ház gazdasági tanácsadó stábjához, aki elmagyarázta, hogy a német gazdaságban az automatikus stabilizátorok látják el a fő ösztönző funkciót, a válságok idején kifizetett nagyobb segélyek, a részmunkaidős bérkiegyenlítés és a korkedvezményes nyugdíjazás formájában. VG

Az IMF szerint a GDP-arányos átlagos deficit a 2007-es 1,9 százalékról az idén 9,7-re nőhet, és jövőre is csak 8,7 százalékra javulhat. Az államadósság értéke 2007–2014 között a GDP 78 százalékáról 118-ra nőhet.

Az IMF szerint a GDP-arányos átlagos deficit a 2007-es 1,9 százalékról az idén 9,7-re nőhet, és jövőre is csak 8,7 százalékra javulhat. Az államadósság értéke 2007–2014 között a GDP 78 százalékáról 118-ra nőhet. Hiperinfláció? A fejlett országokban – különösen az Egyesült Államokban – a növekvő állami eladósodottság egyik kezelési módja az lehetne, ha a kormányok megpróbálnák „kiinflálni” magukat kezelhetetlenné váló tartozásaik terhe alól. Ez azonban minden bizonnyal pusztító hiperinflációba csapna át, ami az érintett országok egész gazdasági-társadalmi rendszerét megrendíthetné.-->