A jó szándék kevés

De baj, ha a jó szándéknak kapkodós intézkedés a vége. Az illeték- és költségbefizetések kincstári visszaigazolását például feltételezhetően egy komoly műszaki fejlesztés gyorsíthatta volna fel igazán, ehelyett – nyilván pénzügyi okokból – maradt a jogszabály-módosítás. Célja nem kérdőjelezhető meg, de olyan hibalehetőségeket hordoz, amelyek miatt nem alaptalanul tartanak gyakorlatától a jogalkalmazók. Még szerencse, hogy az emberek a cégalapítást általában nem kapkodják el. Valószínű, a jövőben sem akar mindenki ripsz-ropsz gazdasági társaságot, illetve nem rohan változásbejegyzésért a cégbíróságra. Idővel pedig – mint annyi példa akad rá – kialakul, olajozottabbá válik az ügymenet.
Ám kétségkívül nehéz a cégbírák dolga, hiszen az elmúlt néhány évben szinte követhetetlenül sokszor – olykor orvul, ilyen vagy olyan törvénybe rejtve – változtak a cégeljárás szabályai. Az év végi parlamenti hajrá meghökkentő terméke például az egyéni vállalkozói törvénybe csempészett, a „lakcímtitkosításhoz” kapcsolódó, bonyolult módosítás, amellyel a lakcímnyilvántartás kvázi fölülírhatja a cégjegyzéket. Cégjogi szakértők most azért lobbiznak, hogy a rendelkezés ne érje meg a szeptemberi hatálybalépést. Az már csak hab a tortán, hogy azért is harcolniuk kell, hogy ingyenesen beléphessenek az ingatlan-nyilvántartás rendszerébe, amely a munkájukhoz elengedhetetlen. Az idevágó szabályozás ugyanis kihagyta a cégbíróságokat a kedvezményezetti körből.
A jó szándék tehát mit sem ér, ha a jogalkotás során hiányzik a megfontolás.