Külügyi könyöklés
No persze nem azért, mert Catherine Ashton külügyi és biztonságpolitikai főképviselő aligha nyerne szépségversenyt. Hanem azért, mert a befolyásszerzési harc, a hatáskörök feletti marakodás során éppen a külügyi szolgálat felállítását indokoló eredeti elgondolást „sikerül” egyre inkább szem elől veszíteni.
Nevezetesen azt, hogy az EU lehetőleg egy hangon szólaljon meg világpolitikai ügyekben, az USA-val és Kínával egyenrangú szereplőként legyen képes fellépni a nemzetközi porondon. Ehelyett a tagállamok részben egymás ellen harcolnak, részben az Európai Bizottság beleszólási lehetőségeit akarják szűkíteni.
A britek féltékenyek a franciákra, mert azok minden kulcspozícióba a saját embereiket akarják ültetni (a szolgálat főtitkári posztjára például állítólag Sarkozy elök jelenlegi washingtoni nagykövetét).
A kelet- és közép-európai új tagállamok a régiekre neheztelnek, mert vélhetően igencsak alulreprezentáltak lesznek a külügyi szolgálat személyi állományán belül. Az Európai Bizottság pedig jogszerű, de erkölcsileg vitatható módon próbálja gyorsan kulcspozíciókba juttatni saját embereit. Szépségversenyt ez a könyöklősdi sem fog nyerni.
Alighanem igaza van Jerzy Buzek európai parlamenti elnöknek, aki szerint a külügyi szolgálat nem lesz sem hatékony, sem átlátható.
