A tragédia után is marad a stabilitás
Ennek köszönhetően ötszázalékos éves növekedési átlaggal mostanra a GDP az 1989-es szint közel másfélszeresére emelkedett, és Lengyelország volt az egyetlen uniós tagállam, amely gazdasági bővülést tudott felmutatni 2009-ben. Némileg árnyalja ugyan a kedvező képet, hogy a korábbi három százalék alatti szintről az idén várhatóan jóval hét százalék fölé emelkedik a költségvetési deficit, de a robusztus gazdasági teljesítményre, illetve a GDP 57 százalékát kitevő államadósság-állományra tekintettel a pénzpiacok készek olcsó hitelekkel finanszírozni az időszakos lengyel túlköltekezést.
Érdekes ugyanakkor, hogy a befektetők által olyannyira dicsért piaci reformok mellett Kaczynski és más lengyel vezetők sokat bírált konzervativizmusa is hasznosnak bizonyult az ország számára. Ez a visszafogottság is hozzájárulhatott ugyanis ahhoz, hogy a pénzintézetek jóval felelősebb hitelezési gyakorlatot folytassanak, mint például hazánkban, és így a bankszektor sokkal jobb állapotban vészelhette át a válságot. Másrészt az államfő, illetve a szintén elhunyt jegybankelnök, Slawomir Skrzypek óvatossága az euróbevezetéssel kapcsolatban szintén kifizetődőnek bizonyult a válság során.
Ahogyan Skrzypek a Financial Timesban posztumusz megjelent kommentárjában hangsúlyozza, a görög példa egyértelműen megmutatta, hogy az euró bevezetése önmagában nem helyettesítheti egy ország számára azokat az erőfeszítéseket, amelyek a versenyképesség javításához szükségesek. A másik oldalon ugyanakkor a monetáris unióhoz történő korai csatlakozás megfosztotta volna Lengyelországot az önálló árfolyam-politika nyújtotta konjunkturális segédeszközöktől. Ilyen megfontolások alapján valószínűleg nem is bánta a jegybankelnök, hogy tavaly júliusban kiderült: a 2012-es bevezetési céldátumot legalább 2015-ig ki kell tolni.
Skrzypek, illetve az őt jelölő Kaczynski korántsem ápolt ugyanakkor felhőtlen viszonyt Donald Tusk miniszterelnökkel, illetve pártjával, a jobbközép Civil Platformmal (PO). A tragédia kapcsán így óhatatlanul felmerül az erővonalak átrendeződésének a kérdése. Valószínűsíthető, hogy az erős vétójogosítványokkal felruházott államfői posztot a parlament alsóházának vezetője, jelenleg az ügyvezető köztársasági elnöki posztot is betöltő Bronislaw Komorowski, a PO jelöltje szerzi meg a nyárra előre hozott választáson.
Ezzel megnyílhat az út a Tusk-kabinet számára olyan reformok keresztülvitele felé, amelyeket Kaczynski ellenzett. Idetartozik a nyugdíjkorhatár megemelése, a gazdák megadóztatása, az egészségügy finanszírozásának átalakítása, valamint a fegyveres testületek tagjaira vonatkozó nyugdíjkedvezmények eltörlése. Az elhunyt államfőt és jegybankelnököt egyébként sok piaci szereplő „ellenséges figurának” tekintette, amiért elzárkóztak az említett szektorok átalakításától.
Az pedig egy másik kérdés, hogy a deficitet korábban a központi pénzintézet forrásaiból is finanszírozni akaró, és emiatt Skrzypekkel több konfliktust is felvállaló Tusk nem esik-e kísértésbe, hogy a kabinettel „együttműködő” új jegybankelnök jelölésére bírja rá az ideiglenes, vagy esetleg júniusi megválasztása után már „rendes” államfőt. Komorowski egyébként már jelezte, nem szándékozik elsietni a döntést, mivel a jogszabály nem határozza meg egyértelműen, hogy az ügyvezető vagy csak a megválasztott államfő jelölheti-e ki a jegybank vezetőjét.
A piac mindenesetre egyelőre nem számít lényegi változásra a lengyel monetáris politikában, ami sok elemző szerint azt is jelenti, hogy az elkövetkező három-hat hónapban nem valószínű a rekordalacsony, 3,5 százalékos irányadó kamatláb változása. A Tusk és Skrzypek között legutoljára kirobbant vita pedig valószínűleg kompromisszummal végződik, vagyis a kormányzat a jegybank 2009-es profitjából a Tusk által követelt nyolcmilliárd zlotynál kevesebbet, de négymilliárdnál többet fordíthat a költségvetési deficit csökkentésére.
