Válságklisék

Vége a szörnyű mínuszoknak az iparban is, nem csak az időjárásban. A gazdaság jövője azonban jóval bizonytalanabb, mint az évszakok váltakozása. Sok szó esett már arról, hogy bizonyos dolgok véglegesen megváltozhatnak a válság során, meg hogy egyben lehetőség is, de oda kell figyelni, hogy az új rend kezdetét észrevegyük. Ennek ellenére mindenki már csak azt várja, és ezt keresik a számokban is, hogy mikor tér vissza a régi kerékvágásba minden. De mi van, ha tényleg nem fog, mint ahogy az egyre biztosabban látszik is?
Nem elég, hogy az eddig mentsvárként tisztelt eurózóna imázsa jócskán megkopott a görög fejlemények miatt, már Kína sem élvez teljes bizalmat. Egyáltalán nem lefutott meccs, hogy ők lesznek a világ urai, ez nemcsak idő, hanem szerencse kérdése is. Olyan hangok is hallatszanak, hogy talán a tervgazdaság mégsem véletlenül bukott meg annak idején a Szovjetunióban. Új üdvöskék, mint Törökország vagy Indonézia, jelzik, hogy a lapok nincsenek előre leosztva, sőt, végső soron mégiscsak mindenkinek a sorsa a saját kezében van.
A távoli jövőnél azonban a többséget valószínűleg jobban érdeklik a következő évek. Van is jó hír, hiszen a konjunktúraindexek már egyértelműen javulást jeleznek. Ezekkel az indikátorokkal egy gond van: már közel egy éve javulást mutat szinte mindegyik, így jóformán alig akad, aki erre üzleti döntést merne alapozni manapság. Pedig valószínűleg nem tévednek a felmérések, azok csak a gazdasági szereplők véleményét összesítik. De ha olyan mély recessziónk van, amilyet még a legtöbben nem is láttak, akkor nincs mihez viszonyítani, könnyű azt hinni minden hónapban, hogy ennél lejjebb már nem lesz. Aztán mégis.
Egy biztos, örökké nem tarthat a visszaesés sem, viszont most lenne érdemes egy új gazdasági berendezkedés alapjait megvetni. Nem a kedvező külső hatásokra várni, mint azt eddig tettük.