Kutyaszorítóban - Nehéz, ellentmondásos helyzetben a Fidesz

Úgy tűnik, hogy a győztes csapaton belül – a valós gazdasági helyzettel számoló vélekedésekkel szemben – az ellenzéki pozícióban hangoztatott adócsökkentés álláspontja vált hivatalossá. A beharangozott 100 milliárd forintos adócsökkentés ugyan pontosan ma még nem meghatározható mértékben és módon érintheti a 2010. évi költségvetési hiányt, de az adott európai pénzügyi helyzetben a valószínűsített nagyobb deficit önmagában is kedvezőtlen sávba taszíthatja Magyarország pénzügyi megítélését. Bár az 5-6 százalékra becsült költségvetési hiány különösebben nem lenne feltűnő az EU27 között, de a közelmúlt történései ékesen bizonyítják, hogy a magyar gazdaság még mindig rendkívül sebezhető. Minden érdemleges külső és belső történésre jóval erőteljesebb kilengésekkel válaszol, mint a kiegyensúlyozottabb helyzetben lévő szomszédaink.

Méltányolva az adócsökkentéshez kapcsolódó politikai és hitelességi szempontokat, igazából nem is a 100 milliárdos mérséklés hordozza a beláthatatlan következményekkel járó veszélyeket. A szavazók többsége ugyanis a megszorító intézkedések után romló jövedelmi helyzetének a javulását várja egyre türelmetlenebbül. Az új kormány ezért kellő eltökéltség nélkül aligha ússza meg a 100 milliárdos adócsökkentéssel a felfokozott várakozások kielégítését.

Csak egyetlen példát említve: a lakásépítésben érdekelt lobbi már a választások első fordulója után nyilvánosságra hozta régóta dédelgetett álmát, az évi negyvenezer lakás felépítését. Miután a 2009-ben felépített mintegy húszezer lakásra sincs fizetőképes kereslet, az érdekeltek nem titkoltan „a szükséges és kívánatos” építési szintet a korábban érvényesített, hathatós állami szerepvállalással kívánják elérni. Az érintettek máris elfelejtették, hogy a költségvetési hiány elfutásában, az állam és a lakosság eladósodásában többek között a reális fizetőképességgel és helyzettel nem számoló lakáspolitikát is súlyos felelősség terheli. A lakásépítési lobbit az sem különösebben zavarja, hogy a forint ismételt megingása után kényszerítő társadalmi igényként jelentkezik a bajbajutottak állami eszközökkel való megsegítése.

Nyilvánvaló, hogy az ellenzékiből kormányzati pozícióba került pártok nem lehetnek közömbösek a probléma iránt. Ugyanakkor a társadalmi érzékenység, a szociális felelősség elismerésre méltó követelménye látványosan ütközik a nemzetgazdaság alapvető érdekeivel, a hiány és az adósságállomány keretek közé szorításával. Félő, hogy a múlt ismétlődik. A költségvetési hiány és az adósságállomány növelésével sikerülhet ugyan például a lakásépítés megduplázása, de egyben létrejön a maival közel azonos nagyságú hitelképtelen és állami támogatásra szoruló lakástulajdonosi réteg. Úgy látszik, a tartós adós- és hitelcsapda a jövőben is zavartalanul működhet.

A társadalmi és az üzleti érdekcsoportok máris megfogalmazott gazdaságpolitikai elvárásai önmagukban is felboríthatják a jelenlegi szűkös mozgástér adta lehetőség és a távolabbi jövő célja közötti érzékeny egyensúlyt. Ezért, függetlenül attól, hogy a költségvetési hiány számszerűleg milyen nagyságú, abból kellene kiindulni, hogy a globális pénzügyi és gazdasági krízis, valamint a korábbi hibás gazdaságpolitika következtében a magyar gazdaság ma még mindig az „intenzív osztályon” van. Másrészt gazdaságunknak nemcsak „szervi betegségei” vannak, hanem – társadalmunk egészéhez hasonlóan – morális, mentális problémák is gyötrik. Így nemcsak gondos „kezelésre” szorul, hanem – a szó tágabb értelmében – gyógyítani is kívánatos.

A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója