Forintárfolyam - Amiről tehetünk, és amiről nem

Nemcsak az a közös bennük, hogy – bár ellenkező előjellel – meglepetést okoztak, de rámutatnak arra is, meddig terjed ki a hazai gazdaságpolitika mozgástere. Ami a munkaerőpiacot illeti, a vártnál korábbi javulásban kétségkívül szerepet játszhatott az a több száz milliárd forintos átcsoportosítás, amelyet az előző kormány hajtott végre az áfa emelésével és a munkabérre rakódó terhek csökkentésével.

Azt azonban látni kell, hogy a fordulat nem következhetett volna be exportpiacaink keresletének élénkülése nélkül, amely viszont az ottani fiskális és monetáris ösztönzésnek köszönhető. Ezt támasztja alá, hogy régióbeli versenytársainkál ugyancsak csökken a munkanélküliség, sőt, azoknál már 2-4 hónapja tart ez a folyamat. A forint mélyrepülése sem egyedi jelenség. Régiónkra most egyformán hat az európai adósságválság és az euróövezet körüli bizonytalanság, de a szomszédok – most épp Románia – fiaskóinak hullámai is mindenkit elérnek. Különbségek azonban itt is vannak.

Akár 2008 elejétől, akár az elmúlt egy évben, akár a kormányváltás óta nézzük ugyanis, a magyar fizetőeszköz alulteljesített a többi régiós devizához képest. Ennek alapvető oka az állam és a magánszektor túlzott és jórészt devizában történt eladósodása, amely rendkívül sérülékennyé teszi a gazdaságot, a befektetőket pedig érzékennyé a rossz hírekre. Könnyű és gyors megoldások nincsenek a kiszolgáltatottság mérséklésére. A még több munkahelyet teremtő belső keresletet csak fokozatosan és egy bizonyos határig lehet élénkíteni. Ugyanígy a felhalmozott adósságot sem lehet máról holnapra ledolgozni (legfeljebb más vállára tenni). Aki mást ígér, az nagy kárt tud okozni.