Furcsa, de igaz: a kórházak negyedének nincs is adóssága

Tavaly a demonstrációtól sem riadtak vissza az érdekvédők, zöld szalagot tűztek a mellükre, zöld zászlók lobogtak az intézmények falán, követelve a többletforrást. Akkor a százmilliárd körülire saccolt adósság tizedét meg is kapták. Az e hónap elején összegzett adósságlista a negyvenmilliárdot közelíti, ez az összes intézmény egyhavi működési költségének felel meg. Hová tűnt a többi?
Biztosra vehető, hogy a saccolásra alapozott tartozásállományt tavaly túlbecsülték, hiszen akkor az intézmények harmada mellőzte az adósságleltárt. Most mindenki „vallott” az ágazatot irányító államtitkárnak. És kiderült, vannak, akik vért izzadva egyensúlyoznak a pénztelenség határán.

Mások fulladoznak a pénzhiány miatt, nem biztos, hogy önhibájukból. Egyre többen ismerik el ugyanis, hogy rossz a gyógyítás finanszírozásának a technikája, nem követi a teljesítményeket.
Az egységes önbevallást vélhetően ösztönözte a halványan, de mégis beígért konszolidáció. Figyelemre méltó azonban, hogy a veszteségesek és a pénzekkel jobban sáfárkodók mindegyike szigorú feltételekhez, intézményátalakításhoz, a gyógyítási teljesítményekhez kötné a forráspótlást. Sokszor kiderült már ugyanis: pénzügyekben káros az egyenlősdi. A lyukas zsákból kifolyik a pénz, nincs, aki győzné az utántöltést.

Az idei őszelő csendesnek tűnik. Veszteséges és adósság nélküli gyógyítók egyaránt reménykednek. Kivárnak. Kiterítették a kártyákat, de ezzel nem ért véget a játszma. Tudja ezt a játékot irányító mester is. Megtudta, amire kíváncsi volt: valóban kevés a gyógyítóknak kiosztott pénz. S azt is tudja, hogy a negyven adósságmentes kórháznak is fogytán a tartalékai. S ebben már nincs semmi furcsaság.