BUX 39,352.08
+0.24%
BUMIX 3,714.21
-0.90%
CETOP20 1,755.75
+0.47%
OTP 8,158
+0.07%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
-2.33%
0.00%
ZWACK 18,700
+0.27%
0.00%
ANY 1,560
-0.95%
RABA 1,075
-2.27%
+1.39%
-1.54%
-0.65%
+1.48%
+1.44%
+2.38%
-4.24%
0.00%
+2.70%
OTT1 149.2
0.00%
-1.36%
MOL 2,902
-1.02%
-2.44%
ALTEO 2,350
-0.84%
-8.11%
-2.37%
EHEP 1,020
+2.00%
0.00%
0.00%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+0.17%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
+0.26%
-2.69%
-3.32%
0.00%
-2.23%
-0.83%
GOPD 12,900
0.00%
OXOTH 3,690
0.00%
-0.90%
NAP 1,238
0.00%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Német diktátum?

Visszatérő sajtóítélet volt az alapszerződés módosításáról döntő múlt heti EU-csúcs után, hogy a történtek „ismét” a német hegemóniát bizonyították a Berlin akaratának úgymond alárendelt Európa többi része felett. Pedig mintha egy kicsit többről lett volna itt szó.

A felszín persze tagadhatatlanul félrevezető. A csúcs múlt csütörtökön kezdődött, és még a megelőző hétfőn is azzal álltak fel ugyanezen tagországok külügyminiszterei, hogy többen is megszellőztették: „legalább huszonnégyen” a huszonhétből határozottan ellenezték az EU-szerződés módosítását. Aztán három nappal később öszszeültek az állam- és kormányfők, és egyhangúlag arra jutottak, hogy az addig elsősorban a német kancellár által szorgalmazott szerződésmódosítás valóban meglépendő intézkedés. Ez első ránézésre tekinthető akár „behódolásnak” is. De miért ne volna elképzelhető, hogy közös belátásról van szó?

A német kancellár nem „utasított” senkit, csupán értésre adott. Még egyszer kifejtette, hogy amennyiben nem születik alapszerződéssel jogilag is alátámasztott állandó közösségi eszköz az államcsőd peremére jutó tagállamok jövőbeli kisegítésére – ennek lehetne egyik formája egy állandósuló Európai Valutaalap például –, akkor a karlsruhei alkotmánybíróság jó eséllyel helyt fog azon megkereséseknek, amelyek szerint a jelenlegi támogatási formák ellentétesek az EU-szerződéssel. Ez pedig magában hordja annak várható kimondását is, hogy a közös európai valutát immár nem a német alkotmánybírák által is elfogadott felelős és stabilitást célzó politika alapján menedzselik, ami ellentmond azoknak a feltételeknek, amelyek mellett a német márka becserélését az euróra annak idején jóváhagyták. És ha ez az anomália fennmarad, akkor a német kormánynak lépéseket kell tennie az eurózóna elhagyására.
Merkel csupán annyit érzékeltetett kollégáival, hogy ha nem lesz jogilag alátámasztott közös mechanizmus, akkor maga a német eurótagság is veszélybe kerülhet. A tagtársak elvben ezek után is dönthettek volna úgy, hogy továbbra is ki-ki megy a saját feje után. De itt már többé nem egy szerződésmódosítás körüli kényelmetlenség, hanem az euró jövője lett a tét. Nem nehéz belegondolni, milyen következményekkel járhat, ha Karlsruhéban egyszer csak helyt adnak a német eurótagságot megkérdőjelező keresetnek (merthogy van ilyen). Ami nyilván nem jelentené már másnap Berlin kilépését, de jelentené az euró pénzpiaci lemészárlását és a fejlemény összes azonnali romboló politikai, gazdasági következményét. Szóval olyasmit, ami még azoknak sem érdeke, akik amúgy e percben nem is eurótagok.
Ezt látta be péntek kora hajnalra mindenki, és döntött úgy – nem kényszerre, hanem kollektív belátás alapján –, hogy mindenkinek érdeke az amúgy tagadhatatlanul mindenki által utálatosnak tekintett szerződésbetoldás megkezdése. Sőt, ha már így alakult, a rutinosabbja mindjárt ki is használta az alkalmat, mondván, ha a németek jelezhetnek legitim gondot, akkor mások is. Például a britek, akiknek színeiben David Cameron miniszterelnök drámai hangon ecsetelte, hogy aligha tudja otthon „eladni” a közösségi kiadások bővítését akkor, amikor hazájában a nemzeti büdzsét évtizedek óta nem látott mértékben éppen most kurtították meg. Hát mindjárt el is fogadtatott egy – európai parlamenti és európai bizottsági ambícióknál – szűkebb jövő évi büdzsénövekedési plafont, és bedobott a köztudatba egy olyan elvet, amely láthatóan azonnal megtetszett minden nettó befizető tagállamnak (nota bene: a németnek is), amely szerint a jövőben a többéves pénzügyi keretek csökkenő-növekedő mozgása kövesse a nemzetállami büdzsék alakulását. Ha úgy tetszik: Cameron lefektette a nettó befizetők jövőbeli vitaalapját. Cserébe hagyta, hadd menjen a merkeli szerződésmódosítás.
Szóval a péntek hajnali csúcsdöntésben egyaránt jelen volt az önérdek belátása csakúgy, mint kapcsolt témák bedobása és támogatása. Amitől a szerződésmódosítás nem lesz még könnyebb. Csak érthetőbb.

A szerző a BruxInfo EU-szakértője

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek