Hiányzó húzóerők
Ahogyan azonban az elmúlt két évben, úgy az idén is lesznek, akik nyernek a kialakult helyzeten. Míg a legfejlettebb országokban a jövőorientált ágazatok térnyerése várható, Magyarországon a hagyományos szegmensek lehetnek a legsikeresebbek.
Az érthető is, hogy a mezőgazdaság a tavalyi gyenge teljesítményhez képest 2011-ben már aligha zsugorodhat tovább. Mivel közel 5 százaléknyi súlyt képvisel a gazdaságban, ezért már korábban is jelentős mozgásokat okozott az ágazat. Megalapozottabbnak tűnik az ipari vállalatok növekedése, amely ugyanakkor elsősorban a nemzetközi cégek terjeszkedését és nem a hazai kis- és középvállalatok prosperálását jelenti. Egyelőre nem látszik, hogy mitől tudnának sikeresebben rácsatlakozni a magyar beszállítók a multik termelésére, mint az elmúlt években.
Nem feltétlenül kell mindenkinek a növekedést hajszolnia: a gazdaság jelentős részét a helyi érdekeltségű vállalkozások teszik ki nyugaton is, amelyek csak a tulajdonos tisztes megélhetését hivatottak biztosítani. A gond csak az, hogy nálunk az igazán növekedésorientált vállalkozások száma olyan alacsony, hogy nem tudják előbbieket ellensúlyozni. Arról nem is beszélve, hogy még a családi vállalkozások jó része is a szürkezónában tevékenykedik, az üzletvitelének szerves részét képezi az adóelkerülés. Az pedig egyelőre nem látszik, hogy az új gazdaságpolitika tudja-e ezt kezelni.
A szerves növekedéshez több kell, pusztán a működőtőke-behozatalra nem alapozhatjuk a következő évtizedünket. Szükség lenne igazi, nemzetközi szinten is versenyképes sikerágazatokra. Ezt minden kormány, így a mostani is a zászlajára tűzte, azonban a bizonytalan üzleti környezet, a magas adók nem tették lehetővé a sikeres kibontakozást. Remélhetőleg ezúttal eltérünk a szokásos menetrendtől.
