Újra nyílnak a pénztárcák
Ráadásul, ha visszatekintünk, azt láthatjuk, hogy semmi sincs nagyobb hatással a boltok forgalmára, mint az adóváltozások. Hiába esett például 2004-ben a reálkereset, a kiskereskedelmi forgalom meg sem rezdült, ugyanannyival növekedett, mint 2005-ben, amikor pedig a reáljövedelmek már bővültek. Az idén pedig összességében több pénzt hagynak az adóváltozások az emberek zsebében, még ha bizonyos rétegek rosszabbul is járnak tavalyhoz képest.
Az már más kérdés, hogy jó-e egyáltalán, ha ismét meglódul a költekezés. Csak abban az esetben segít a belső piac a gazdaságnak, ha nem csak az importcikkek iránti kereslet nő meg. Az idén azonban, ahogyan a válság során végig, nőttek a jövedelmi különbségek, azaz a tehetősebbek anyagi helyzete lett relatíve még jobb. Ez a réteg viszont tipikusan nem a helyi termékekre, hanem importcikkekre költi a fölös jövedelmét.
De az sem sokat segítene, ha a hitelezés beindulása miatt kölcsönből indulna be a költekezés. Most ugyanis valószínűleg sokkal előbb ütköznénk abba a pénzügyi falba, amelybe 2008 őszén. Az alkalmazkodás nem önkéntes alapon zajlott, hanem kényszerből. Félő, ha ez megszűnik, újra fenntarthatatlan lesz a növekedés. Egy újabb hitelválság pedig további évtizedekkel vetné vissza Magyarország felzárkózását a Nyugathoz.
Van azonban kiút is, több jel is arra utal, hogy pozitív változások is bekövetkezhetnek a fogyasztás szerkezetében. Egyre szélesebb az a réteg, amely tudatosan vásárol a helyi erőforrásokon alapuló termékeket ahelyett, hogy nagy távolságból szállított javakat fogyasztana. Ez valószínűleg összgazdasági szinten még nem érezhető, ám a sikeres gazdaságokban jellemző ez a szemléletmód, és ez nem lehet véletlen.
