Asztalborítás

A bankokkal hónapok óta tartó egyeztetés után ugyanis a kormány a megállapodás előtti utolsó pillanatban rukkolt elő merőben új javaslatokkal, ahogy tette ezt eddig számos törvény – többek között az új alkotmány – végszavazása előtt is. Az ilyesfajta ötletelés a jogalkotásban sem javítja a végeredmény minőségét, ebben az esetben viszont kifejezetten káros gazdasági következményei lehetnek.

Önmagában azzal semmi gond nincs, sőt kifejezetten üdvözlendő, ha az állam a makrogazdaság stabilitása vagy a fogyasztók védelme érdekében beavatkozik, és keretek közé szorítja a piaci szereplők profitorientált tevékenységét.

A mostani mentőcsomagra sem lett volna például szükség, ha a szabályozó korábban nem mulasztotta volna el ezt a feladatát. Az azonban egyáltalán nem mindegy, miként teszi ezt. Ha a várható következmények felmérése nélkül, önkényesen és túlzott mértékben lép fel, akkor az könnyen kontraproduktívvá válhat: jól mutatja ezt a bankadó negatív hatása a hitelezésre.

Az optimális megoldás megtalálása nem könnyű feladat. Eddig úgy tűnt, a bankokkal folytatott tárgyalásokon sikerül olyan egyezségre jutni, amely nem veszélyezteti a piaci stabilitást, mindhárom érintett szereplő – a hitelezők, az adósok és az állam – egyaránt kiveszi a részét belőle, és a jövőbeni növekedéshez kulcsfontosságú hitelezés is új erőre kaphat. A hírek szerint ezt a kényes egyensúlyt borította fel a kormány hirtelen új elemekkel: például az ideiglenes bankadó meghosszabbításával, erősebb forintárfolyam rögzítésével vagy az árverezések további szigorításával.

Kérdés, hogy a küszöbönálló görög adósságátütemezés következményeivel hamarosan szembesülni kénytelen európai anyabankok vajon miként reagálnak majd az újabb meglepetésre. Van egy tippem.