A görög mumus

Orbán Viktor tegnap ugyancsak a görögök példáját hozta fel arra, hogy Magyarország vészhelyzetben van, és akár a szuverenitását is elvesztheti. A miniszterelnök szavai kísértetiesen összecsengenek a Fidesz alelnökének korábbi figyelmeztetésével, ráadásul a nemzetközi piaci hangulat is hasonlóan rossz. A különbség mégis óriási.

Kósa a választások után azért festett az indokoltnál is borúsabb képet az államháztartás helyzetéről, hogy tágítsa a kormány mozgásterét, a kísérlet azonban balul sült el. Az előző egy év válságkezelését sikeresnek tartó befektetők sem a helyzetértékelést, sem az annak kezelésére kilátásba helyezett adócsökkentést nem tudták értelmezni. Az eredmény így épp ellentétes volt a szándékkal: a forint begyengült, az állampapírhozamok emelkedtek, a finanszírozás drágult.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A kormány gazdaságpolitikája irányt váltott: előbb a deficitcélok formai betartása és az adósságcsökkentés vált sarokkővé, majd azok tartóssá tételére is ígéret született. A piac ezt jól fogadta, és lassan azt is megszokta, hogy Magyarországon „a megszorítások” elutasítása csupán a választóknak szól. Aggodalmak ugyan rendre felbukkantak a nagyszabású takarékossági tervek megvalósíthatóságát illetően, most azonban valóban lépni kell. Sebezhetőségünk a magas adósság miatt egyre szembetűnőbb, a növekedés motorjai pedig csak nem akarnak beindulni. Orbán Viktor tegnap épp azért állított éles kontrasztot a padlóra került Görögország és egyre sikeresebb régiós versenytársaink között, hogy megalapozza azokat a kemény költségvetési intézkedéseket, amelyeket egyébként Brüsszel és a befektetők is elvárnak. Kár, hogy mindezzel tizenöt hónapot késett.