Az arany mint spekulatív eszköz, oda a menedékszerep?
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságRick Rule, híres amerikai befektető mondását idézve: “aranyban hosszú távra fektetünk be, ezüstben pedig spekulálunk”. Korábban valóban az arany hosszútávú értékőrző funkciója volt előtérben, ám az elmúlt időszakban komoly hullámvasúton van túl a sárga fém árfolyama, ami miatt egyre inkább a spekulációk középpontjába került.
A hatalmas rali után nagyot esett az arany ára
A január végi csúcsáról közel 30 százalékkal került lejjebb az árfolyam. Az elmúlt évek emelkedésének hosszú távú mozgatórugói azonban továbbra is érvényben lehetnek.
Január végére teljes eufória alakult ki az arany körül és az árfolyama unciánként átlépte az 5500 dollárt is, ami 2025 év elejétől kezdve több, mint 100 százalékos emelkedésnek felel meg, és erősen túlvetté is vált a nemesfém.
A fordulatot a kamatvárakozási narratíva jelentette, ugyanis bejelentették az új jegybankelnököt, Kevin Warsht, akit héjaként tartanak számon, azaz a magasabb alapkamat híve az infláció letörése érdekében.
Ez pedig a kamatot nem fizető nemesfémek számára hátrányos. A magasabb amerikai irányadó ráta a dollárt is erősíti, ami szintén az arany ellen hat.
Az ebből a gödörből való kilábalás után kezdődött az iráni-amerikai konfliktus március elején.
A kamatcsökkentési ciklus pedig kamatemelési várakozásokba fordult át.
Sokan gondolhatták, hogy a geopolitikai bizonytalanság hatására tovább erősödhet az arany, ám éppen ellenkezőleg a közel-keleti helyzet okozta inflációs sokk és a válaszul érkező kamatemelési várakozások, az EKB és a BOJ esetében pedig a tényleges emelések, felülírták a nemesfém menedékeszköz szerepét.
Ezt a szoros, negatív kapcsolatot mutatja például az arany és a 2 éves amerikai állampapírhozam -0,6-os korrelációja a háború kezdetétől, a korábbi 0 körüli szinthez képest. Ha a hozamok emelkedtek, az arany gyengült.
A hosszú távú trend töretlen maradhat
Az amerikai kamatpálya-várakozások is az emelkedni kezdtek a megugró 4,2 százalékos legfrissebb inflációs és a vártnál erősebb munkaerőpiaci adatok miatt. Rövid távon azonban az infláció is normalizálódhat a közel-keleti helyzet rendeződésével, illetve a munkaerőpiac is nyomás alatt maradhat hosszabb távon a folyamatos elbocsátások és átrendeződések hatására.
A hosszú távú trend viszont töretlen maradhat.
Az elmúlt évek emelkedését a jegybanki vásárlások, a dedollarizációs folyamat és az egyre növekvő geopolitikai feszültségek hajtották.
A jegybankok az orosz-ukrán háború kezdetével elkezdtek fokozatosan leválni a dollár alapú devizatartalékukról és átállni a szankcionálhatatlan, semleges, fizikai aranyra. Tavaly év végére a legnagyobb globális jegybanki tartalékká is vált a sárga fém, megelőzve az amerikai államkötvényeket.
Ezek a vásárlások tovább folytatódhatnak, amit alátámaszt a legfrissebb június 16-án megjelent World Gold Council által végzett felmérés is a jegybanki aranytartalékokról. Eszerint a válaszadó 76 központi bank 89 százaléka gondolja azt, hogy a globális jegybanki aranytartalékok tovább növekednek a következő 12 hónapban. Ráadásul 45 százalék szerint a saját tartalékuk is emelkedni fog, ami rekord érték.
Végül 74 százalék gondolja úgy, hogy a dolláralapú eszközök szerepe jelentősen csökkenni fog a következő 5 évben.
Ezek a számok mind növekvő optimizmusra adnak okot az aranypiacon.
Kínában még rengeteg aranyat halmozhatnak fel
Mindamellett figyelemre méltó, hogy a kínai jegybank tartalékai közt az arany továbbra sem éri el még a 10 százalékot sem. Viszonyításképp
- az Egyesült Államokban ez a szint 80 százalék fölött,
- az eurózónában 70 százalék fölött áll,
- de például Törökországban 65 százalékot,
- Oroszországban 45 százalékot,
- Lengyelországban pedig 30 százalékot tesz ki az arany aránya a teljes devizatartalékon belül.
Érdekességképp Magyarországon 24 százalék körül van ez az arány.
A kínai jegybank tehát, tanulva az orosz példából, megpróbál egyre jobban leválni a dolláralapú eszközökről, ezért folytathatja az arany felhalmozását.
A globális államadóssági szintek is egyre aggasztóbb méreteket öltenek, ami komoly aggályokat szül a hagyományos, belső érték nélküli, úgynevezett fiat valutákkal szemben. Mivel az arany nem inflálható el, így egyre vonzóbb célponttá vált az évek alatt. Az egyre növekvő adósságszolgálati terhek korlátozhatják a monetáris szigorítást. Mindkét tényező tartósan fennmaradhat és pozitív az aranybefektetések szempontjából.
Végül pedig a közel-keleti helyzet is megoldódhat, ami egy újabb rali legnagyobb katalizátora lehet, hiszen enyhülhetnek a korábban vázolt inflációs és kamatemelési félelmek.
Ha ez így lesz akkor pedig újra aranykorukat élhetik az aranybánya társaságok is, amelyek a belső működési tőkeáttétel hatására nagyobb kilengésekkel reagálnak az arany árának változására. Nagyobb kockázat mellé nagyobb hozamok is párosulhatnak.
