A kormány beláthatná, hogy nem éri meg keresztbe tenni a bankoknak
A hazai és külföldi bankok elbizonytalanodással vegyes felháborodása, éves eurórekord a forinttal szemben, súlyos veszteségek a tőzsdén – röviden így foglalható össze a kormányzat azon tervének hatása, amely a lakossági devizahitelek rögzített árfolyamon történő végtörlesztésére vonatkozik. Ez a „csomag” különösen annak tükrében dühítő, hogy némi józan gondolkodás segítségével el lehetett volna kerülni. Ráadásul ezeket a hibákat nem is először követi el a kabinet: a devizapiacon vihart kavaró bejelentésre – lásd Kósa Lajosét – már korábban is volt példa, csakúgy, mint az átgondolatlanul meghozott, végül aztán viszonylag szalonképessé faragott elképzelésekre.
A jelenlegi terv piaci hatása mindenesetre igen visszafogottnak ígérkezik. A legutolsó, a kormányszóvivő által közölt változat szerint azok az adósok lesznek jogosultak a rögzített – a svájcifrank-alapú hiteleknél 180 forintos – árfolyamon végtörleszteni, akik hitelüket a törlesztési árfolyamnál kedvezőbb kurzus mellett vették fel, a bankokat pedig nem kötelezik majd arra, hogy forintban refinanszírozzák a kellő tőkével nem rendelkező adósaik tartozásait. Mindezek alapján arra lehet számítani, hogy a devizaadósok töredéke él majd a jogszabály adta lehetőségekkel, egyben jelentősen mérsékelve a finanszírozó bankok átváltásból eredő veszteségeit.
Ezzel együtt – bár a szektorra rakódó teher már elviselhetőnek tűnik – igen nehéz optimistán látni a hazai bankszektor és azon keresztül az egész magyar gazdaság jövőjét. A végtörlesztéses megoldással ugyanis ismét sikerült a kormányzatnak az ország ellen hangolnia az itthoni érdekeltségekkel rendelkező nagy európai bankcsoportok vezetőit, ami borítékolhatóan alacsonyabb üzleti aktivitást és még kevesebb új hitelt jelent a hazai piacon. Egy anyabank sem pumpál ugyanis szívesen kihelyezendő forrásokat egy olyan országba, ahol egy kormánydöntéssel gond nélkül felül lehet írni élő szerződéseket, hiszen ez arra utal, hogy a szabályozói környezet teljességgel kiszámíthatatlan. Ráadásul a fix árfolyamos előtörlesztés lehetősége már csak hab a tortán, hiszen a banki különadó bevezetése már önmagában eléggé hátra sorolta az anyacégek népszerűségi listáján a hazai hitelintézeteket.
A devizahitelesek megsegítését célzó tervnél mintha a piaci viszonyok alakulásáról sem vett volna tudomást a kormány. Látni lehet, hogy a pénz- és tőkepiacok rendkívül idegesen reagálnak minden olyan hírre, amely a legminimálisabb mértékben is veszélyezteti az amúgy is meglehetősen törékeny stabilitást. Ilyen körülmények között pedig súlyos felelőtlenség bejelenteni egy olyan tervet, amely – eredeti formájában legalábbis – igen kedvezőtlenül érintheti a hazai fizetőeszköz pozícióit, és stabilitási gondokhoz vezethet a magyarországi bankrendszerben.
A két tőzsdei bank – az OTP és az FHB – szintén nagyon hálás lehet a pont egy héttel ezelőtt bejelentett elgondolásért. A múlt pénteki események nyomán azonnal felfüggesztésig korrigált a nagyobbik hazai bankpapír árfolyama, majd hétfőn el sem indult a két részvénnyel a kereskedés azzal a kommentárral, hogy „nem lehet megítélni a lépés eredményre gyakorolt hatásait”. Ilyen felvezető után aztán jöhet bárki azzal a korrigáló szándékú nyilatkozattal, hogy az állam ott áll az OTP és az FHB mögött, az érintetteknek olyan károkat okoztak, amelyeket nagyon nehéz – főleg a mostani, a banki részvények számára nem túl rózsás időszakban – helyrehozni.
Nagyon itt volna tehát az ideje annak, hogy a kormány végre levonja a történtekből a megfelelő tanulságokat. Leginkább azt, hogy – bár politikai értelemben rövid távon kifizetődő lehet – egyáltalán nem éri meg folyamatosan keresztbe tenni a pénzügyi szektornak, mert az megöli a növekedést: ez pedig már nem csak a bankoknak fog fájni.
