Az erős frank vége: álom vagy valóság?
A svájci deviza az elmúlt napokban annak ellenére erősödött, hogy a frank már durván túlértékeltté vált, amit már a romló gazdasági adatok és az olvadozó vállalati profitok is jeleztek. A korábbi szóbeli intervenció hatása kezdett szétfoszlani, így a svájci jegybank kedden drasztikus lépésre szánta el magát, és az 1,20-os szinten minimumárfolyamot vezetett be az euró/frank jegyzésre. Ez lényegében azt jelenti, hogy készen áll arra, hogy korlátlan mértékben hajtson végre devizapiaci intervenciót a frank további erősödésének megakadályozása céljából.
A lépés közvetlen hatásaként az euró/frank árfolyam 1,20 fölé ugrott, ez a frank/forint árfolyamot 230 alá lökte be. Az alpesi deviza új, gyengébb árfolyamszintje és a korábbinál lényegesen kisebb árfolyamkockázata természetesen nagy megkönnyebbülést okoz a svájcifrank-hiteleseknek. A pénzügyi stabilitási kockázatok csökkenése javíthatja Magyarország külföldi megítélését, így csökkenhet a CDS-felárunk, és erősödhet az euró/forint árfolyam is, ami akár a jegybanki döntéshozók véleményét is megváltoztathatja a kamatpolitikát illetően. Félreértés azonban ne essék, a magyar és a svájci gazdaság kilátásai nem javulnak túl sokat 1,20-os frankárfolyam mellett sem, hiszen ez még mindig lényegesen erősebb szint, mint két éve, a vállalatok és a lakosság alkalmazkodása pedig még folyik.
A nagy kérdés persze az: sikerül-e a svájci jegybanknak végérvényesen megakadályoznia a frank erősödését? Rövid távon a válasz szinte bizonyosan igen. A gyakorlatilag zérus, a bankközi ügyleteknél néha negatív hozamszint mellett ugyanis a felértékelődési potenciál adta a frank fő vonzerejét, de a befektetéseiken elszenvedett tetemes veszteségek után egy ideig vonakodnak majd a spekulánsok újabb pozíciók kiépítésétől. A frank további erősödésére a következő hetekben-hónapokban így nem kell számítani, és a korábbinál nagyságrenddel kisebb lehet árfolyamának ingadozása is. Ezzel együtt a frank jelentős gyengülését sem várom, mert bár a kamatkülönbözet erőteljesen az alpesi deviza ellen szól, a stabilitásába vetett hit – különösen az eurózóna egyre mélyülő adósságválságával, az euró jövőjét övező kérdőjelekkel a háttérben – erősen tarthatja. Ez azt is jelenti, hogy az euró/frank árfolyam valószínűleg közel marad az 1,20-os szinthez, 1,25 feletti szinteket egyelőre nem várok.
Hosszabb távon azonban (például ha az eurózóna szuverén adósságválsága elmérgesedik) újra megjelenhet a piaci nyomás a svájci frankon, ami az 1,20-os szinten végrehajtott hatalmas devizapiaci intervenciók (euróvétel és frankeladás) formájában bukkanna fel. Ez óriási devizatartalék felépüléséhez vezetne, a jelenlegi 250 milliárd euróról akár 1000 milliárdra. Ezen idővel komoly mértékű veszteségek keletkezhetnek, ha és amikor a tartalék befektetésekor vásárolt kiváló minősítésű amerikai és európai államkötvények hozama emelkedni kezd a mostani nyomott szintekről. Az MNB és a magyar árfolyam-politika korábbi tapasztalataitól eltérően azonban a svájci jegybank kevés azonnali költséggel szembesülne, mivel a svájci hozamok lényegében zérus szinten vannak, a további felértékelődést pedig épp a jegybanki intervenció akadályozza meg. Pár éves időhorizonton a tartalékon keletkező veszteségek és az esetleges inflációs hatás eltörpül a paritásközeli euró/frank árfolyam svájci gazdaságra gyakorolt negatív hatása, a potenciális recesszió mellett, így a minimumárfolyam melletti elköteleződést hitelesnek tartom, ami hatásos támaszt ad az euró/frank jegyzésnek.
A múltban egyébként már volt példa hasonló minimumárfolyam bevezetésére: 1978 és 1982 között a német márkával szemben tartotta 0,8 felett a frankot a jegybank. A beavatkozás akkor sikeres volt, a frank még évtizedekig 0,8 felett maradt, és (az euróból a márka csatlakozási árfolyamával visszaszámolva) csak 2001-ben csökkent alá.
