Először is, a kormány 180 fokos kommunikációs fordulatának súlyos politikai ára lesz. A Fidesz szavazótáborának egy része nyilván nehezen tudja majd feldolgozni, hogy eddig félrevezették IMF-ügyben, a sajátos magyar gazdaságpolitika pedig nem csökkentette, hanem éppenséggel növelte az ország kiszolgáltatottságát. Csalódottságuk nem könnyíti meg az eddig halogatott szerkezeti reformok és megszorítások megvalósítását.
Másrészt több jel mutat arra, hogy a verbális irányváltás mögött nincs komoly elhatározás. A tárgyalások bejelentésének dilettáns módja – amelyen a nemzetközi gazdasági sajtó okkal élcelődik – improvizációra, pánikreakcióra utal. Orbán Viktor miniszterelnök ugyanakkor egyértelművé tette, hogy csak biztosítást szeretne az IMF-től, a szabad kéz politikáját nem akarja feladni. Ez persze nyilván hiú ábránd, de a valódi szándékokat a menetrend későbbi pontosítása is sejteti: a karácsony elé kitűzött első megbeszélések és a jövő év elejére remélt megállapodás előtt már véget ér a devizahitelek sokat bírált végtörlesztése, és a jövő évi költségvetést is elfogadják.