Mindegy, hogy laposkúszásban vagy kivont karddal megyünk az IMF-hez
A gazdasági szabadságharc eredménye — a külső hatások mellett — a magas forintárfolyam, az ebből következő hatások (például magas üzemanyagár), a magyar állampapírok iránti alig pislákoló kereslet, rekord felé tartó CDS-felár, a végtörlesztés hatásaként leálló hitelezés, lassuló gazdaság, növekvő infláció, súlyos társadalmi hatások (például devizahitelesek csődje). Ha a szabadságharc folytatódik, s bekövetkezik a leminősítés a befektetésre nem ajánlott kategóriába, a fentieket tessék a négyzetre emelni.
Az elővigyázatossági IMF-keret lehet az utolsó fegyver, amely a hitelminősítőket eltérítheti a november végi leminősítéstől. Nincs már olyan megszorító csomagterv, amelynek hinnének, és talán olyan személyi változás sem, amely megfordíthatná a trendet. IMF-csomag, megszorító lépéssorozat nemzetközi felügyelet mellett – rosszul hangzik, de már nincs más út.
Különben jelentős jegybanki alapkamat-emelés jön, amely végleg elhozza a recessziót. Közben a kormánypolitika változatlansága miatt kiszáradnak a hitelezői csapok. Kínában bízni, vagy pláne Szaúd-Arábiában (ahol a kamat vallásilag tilos), rövid távon naivitás.
Katasztrófa pedig akkor lesz, ha a kormányszóvivő által tegnap elmondottak valósággá válnak, és a kormány tényleg „bármi áron” kitart a piaci finanszírozás mellett. Senkinek sem lehet érdeke, hogy Magyarország a „bármi árat” megtapasztalja. A fuldokló gazdaságnak éppúgy nem, mint a kormánynak, a lakosságnak vagy Európának. A fiskális és monetáris szuverenitásért folytatott gazdasági szabadságharc elbukott. Van ilyen. Ideje továbblépni.
Mi kell még az elhatározáshoz? A cím: IMF, Washington DC, északnyugati 19. utca 700. Jó munkát!
