Az alelnök ára
Ez persze sarkítás, de ugyanúgy sarkítás az is, amit a kormány sugall, miszerint egy nagy öszszeesküvés áldozatai vagyunk, amit azért fundáltak ki, hogy a maradék pénzünkre is szert tegyenek. Nem biztos ugyanakkor, hogy elkerülhető volt ez a leminősítés. Az államadósság szintje már eleve magas volt Magyarországon, sokkal magasabb, mint a környező országokban. A hozamszint ennek megfelelően ugyancsak magasabb volt, ebben sincs nagy mozgástér, csakúgy, mint a növekedés terén. A GDP csökkenése vagy akár stagnálása esetén is sokkal nagyobb erőfeszítést igényel az adósság csökkenő pályára állítása, mint amikor van valamekkora növekedés.
A minősítésben pedig a legnagyobb szerepet az adósságállomány változása, annak trendje játssza, a többi, intézményi és jogi környezeti feltétel csak kiegészítő információt nyújt. Ebből adódóan nem is tölti be igazán a funkcióját a hitelminősítés, hiszen azt a múltbeli információkra építik, miközben a jövőbeli visszafizetés valószínűségét kellene meghatározni. És akkor még nem beszéltünk a szubjektív elemekről, amelyek miatt a mai napig elsőrendű besorolással rendelkezik majdnem mindegyik intézetnél az Egyesült Államok, dacára a GDP 100 százalékát elérő adósságnak.
A magyar kormány nem ezeket az érveket hozta fel, hanem támadásról meg általános európai tendenciákról beszél, mintha nem értené, mi zajlik körülötte. Ahelyett, hogy azt hangsúlyoznák, milyen jelentős hiánycsökkentést építettek be a büdzsébe, vagy csak nagyvonalúan lemondanának az MNB-ben tervezett további, meglehetősen felesleges befolyásszerzésről, hogy folytatódhassanak az IMF-tárgyalások, csak átlátszó vagdalkozással próbálják enyhíteni a kárt. Na sebaj, a harmadik bóvliba minősítést talán sikerül megfelelően kommunikálni, addigra meglesz már a kellő rutin.
