Üzemanyagárak - Lehetne-e olcsóbb?
A szokatlan és fájdalmas áremelés, mint csepp a tengerben mutatja a magyar gazdaság bizonytalan helyzetét és mélyülő gazdasági-pénzügyi válságát. Bár a hazai pénzügyek első számú vezetője a forint árfolyamát nem sorolja a fontosabb makrogazdasági mutatók közé, a hétköznapi emberek számára épp a forint látványos gyengülése miatt megugrott üzemanyagárak cáfolják a lekicsinylő vélekedés tarthatatlanságát, túl a devizahitelesek problémáin. A kormány ugyan rendületlenül kitart a „megszorítások nélküli” egyensúlyjavítás politikai jelszava mellett, de többek között a 2 százalékpontos áfaemelés és a gázolaj jövedéki adójának azt megelőző növelése aligha nevezhető másnak.
Az azonban biztos, hogy az üzemanyag-drágulás napjainkban szinte kizárólagos tényezője a magyar gazdaság gazdasági-pénzügyi állapotát, a külföldi pénzpiaci szereplők és a befektetők megítélését kifejező forintgyengülés. Mi sem érzékelteti ezt jobban, mint hogy a benzin és a gázolaj tőzsdei ára 1000 dollár/tonna körül ingadozik az elmúlt hónapokban, ez közel 20 százalékkal elmarad a korábbi csúcstól, miközben a hazai árak soha nem látott magasságokba emelkedtek. Aligha vitatható, hogy az EU gyengélkedő gazdasága, különösen pedig az euró krízise nem tesz jót a hazai gazdaságnak és a fizetőképességünknek, de a forint árfolyamának esése alapvetően és meghatározóan a hazai gazdaság és gazdaságpolitika számlájára írható.
Eközben ismét egyre erősödnek az olyan felvetések és követelések, hogy a kormány – hivatkozva az ellenzéki pozíciójában vallott nézeteire – állítsa meg az elviselhetetlenné váló üzemanyagárak száguldását. A hivatalos álláspont szerint a kormány figyelemmel kíséri az árak növekedését. Remélhetőleg ez így is marad, mert a beavatkozás igazából nem segít senkit, és tovább torzítja az energiaszektorban már csak egyedül itt érvényesülő piaci logikát.
Miután a mostani áremelkedés döntően a forint árfolyamának romlásával magyarázható, így kézenfekvőnek tűnik az áfa és a jövedéki adó csökkentése, annál is inkább, mert a fogyasztói üzemanyagárak közel 50 százalékát a jövedéki adó és a 27 százalékra emelt áfa teszi ki. Eltekintve attól, hogy az elfogadott EU-előírások miatt – különösen a jövedéki adók esetében – a már egyszer elfogadott adók csak külön eljárásban csökkenthetők, a mindent maga alá rendelő ok a költségvetés feszített helyzete. A több százmilliárdos adóbevétel egyszerűen nem nélkülözhető, új adók beszedése viszont drága és meglehetősen bizonytalan.
Az adócsökkentés indokaként felvetik, hogy az esetleg mérséklődő árak a forgalom bővülését eredményezhetik, ami a költségvetés bevételeit is bővíti. Kétségtelenül van ilyen összefüggés és hatás, de a mértékét legtöbbször eltúlozzák. Vizsgálataink azt mutatják, hogy a benzin esetében az árhatás nagyon szerény, a forgalom legfőbb befolyásoló tényezője a jövedelem alakulása. A lakossági benzinfogyasztást most nem elsősorban az árak emelkedése mozgatja, hanem a lakossági reáljövedelmek csökkenése.
Makrogazdasági és társadalmi összefüggésben azonban figyelembe kell venni egyrészt, hogy kőolaj-felhasználásunk mintegy 80 százaléka egyre dráguló import, és ennek racionális felhasználását az adókkal is érdemes elősegíteni. Másrészt, napjainkban a környezetszennyezés egyik meghatározó tényezője a kőolajszármazékokat használó közlekedés, az így keletkező gazdasági károkat azonban nagyon alábecsüljük. És végül, nálunk az autóhasználat döntő hányada az átlagosnál magasabb jövedelműekre esik, így legalább a méltányos adóviselés elve érvényesülhet. Az árrobbanás egyetlen lehetséges megoldása a forint árfolyamának reális gazdaságpolitikával történő erősítése.
Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója -->
