Vékony jégre merészkedik a magyar Hummer
A szélcsendben pedig balgaság lenne sürgetni az Európai Unióval és Nemzetközi Valutaalappal a tárgyalásokat. A presztízsveszteséggel fenyegető meghátrálások ebben a környezetben halogathatók, talán egy részük el is felejthető – ez a gondolkodásmód rajzolódik ki a kormány lépéseiből. A hitel felvételéhez vezető murvaköves úton mezítláb kellene végigmenni. Előbb az unióval kell olyan politikai alappillérekről megállapodni, amelyek kidőlése az egész felépítményt veszélyezteti. Aztán pedig a Nemzetközi Valutaalapnál olyan gazdasági feltételekre rábólintani, amelyek hazai keresztülvitelének súlyos politikai ára lehet.
Csoda-e, ha a kormány nem siet? Ügyes kommunikációval fenntartja a tárgyalási szándékának látszatát, és minden nap egy héttel-hónappal tolja ki nyilatkozataiban az aláírás lehetséges időpontját. A jól bevált török trükk? Ott másfél évig tettek úgy, mintha tárgyalnának, aztán kilábaltak a maguk válságából hitel nélkül. Lehet, hogy elég a hit, hitel nem is kell? Ami azt illeti, a kormány eleve nem pénzt, hanem „védőhálót” szeretett volna, és ezekben a hetekben már-már elhiszi, hogy a mostani kommunikációs védőháló is megvédi Magyarországot az összeomlástól.
Csakhogy: túl sok cukor van még az állampapírokon, vagyis a fenntarthatóbbnál magasabb kamatra veszünk fel hiteleket. A forint árfolyama törékeny, és bármilyen turbulenciára azonnal 300 felé mehet. Ezzel azonnal nőne az államadósság is. A gazdaság növekedése nagyrészt a Mercedes-gyáron és külső tényezőkön múlik, a Malév csődjét és a Nokia-leépítést más rossz hírek is követhetik. Vagyis vékony jégre merészkedik a magyar Hummer. Bármilyen fájdalmas is, meg kell kötni mielőbb a baleset-biztosítást.
