2014–2020: kevesebb forrás, szigorúbb feltételek
Beszélgetéseink egyre gyakoribb témája az EU 2014–2020-as végrehajtási időszaka, illetve az egyes tagországok felkészülése a következő időszaki uniós források felhasználására. Míg egyes országokban már elindult a tervezési és programozási folyamat, Magyarországon esetében még nem láthatók a szakmai előkészületek jelei; legalábbis a felkészülés eddigi lépései egyelőre nem nyilvánosak. Pedig a gyors és fókuszált szerepvállalás hazánk esetében is kiemelten fontos lenne, hiszen az Európai Bizottság több lényeges módosítást javasol a 2014–2020-as kohéziós politika tervezésével és megvalósításával kapcsolatban, amelyekkel kapcsolatos álláspontunk kidolgozása és megjelenítése, illetve amelyekre való felkészülés tagállami szinten is már bőven aktuális lenne.
A bizottsági 2020 stratégia alapja az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés elősegítése. E stratégián belül öt kiemelt cél szerepel: 20–64 évesek foglalkoztatási arányának növelése; a kutatás-fejlesztés és az innováció ösztönzésére irányuló beruházások GDP-arányos növelése; a 20-20-20 integrált energia-klíma stratégia; az oktatás területén a lemorzsolódási arány csökkentése, valamint a felsőoktatási végzettséggel rendelkező 30–34 évesek arányának növelése; a nyomorban és társadalmi kirekesztettségben élők számának csökkentése.
A 2014–2020-as ciklus egyik újdonsága, hogy a bizottság deklarált célja, hogy az alapok (azaz a források) elosztását a fenti célok megvalósításához kívánja a tagállamok esetében is kapcsolni. Tehát a források felhasználási területei tuniós szinten meghatározzák, és csak akkor lesznek az egyes országok számára elérhetők, ha a kapcsolódó nemzeti operációk e célokat támogatják, illetve az egyes stratégiák ezen irányok követését is visszatükrözik.
További újítás, hogy a bizottság az eddiginél jóval szigorúbb teljesítményértékelési keretrendszert vezet be: a források lehívása ex-ante feltételekhez (pl. átlátható közbeszerzési rendszer) és ex-post feltételekhez (pl. a 2020 stratégiához kapcsolódó célok mérföldköveinek elérése) kapcsolódik. Bevezetnek egy az ország költségvetésének 5 százalékát kitevő teljesítménytartalékot is, amelyhez csak akkor juthat hozzá az adott ország, ha időarányos teljesítési (eredményességi) mutatói megfelelők. Amennyiben egy ország időarányos teljesítése elmarad a tervezettől, ezt az összeget a bizottság a jól teljesítő országok között osztja szét.
Molnár Ferencnek, a Századvég fejlesztéspolitikai üzletága vezetőjének elmondása szerint is jól látható tehát, hogy a sikeres forráslehívás kulcsa, hogy mielőbb jelenítsük meg nemzetstratégiai céljainkat és mutassuk be ezek az EU 2020 stratégiával való harmonizációját. Erre építve kezdjük meg az aktív nemzetközi egyeztetéseket és a tervezési és programozási folyamatot. A 2014–2020-as országos referenciakeret (NSRK) és az azt megalapozó nemzetstratégia tervezése során fontos látni, hogy a hazánk számára kiemelten fontos uniós források minél teljesebb és hatékonyabb lehívásához úgy kell meghatároznunk nemzetstratégiai céljainkat, hogy bemutatjuk azok az EU stratégiai céljaihoz való illeszkedését. A tervezés kiemelten fontos eleme kell hogy legyen a közös pontok azonosítása, hisz az egyéb stratégiai céljainkat hazai költségvetési, vagy piaci források felhasználásával kell majd megvalósítanunk.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a Magyarország számára elérhető források összege a 2007–2013-as ciklushoz képest várhatóan csökken. Ennek oka, hogy a források elosztási szabályai változnak. Az új ciklusban egységesen a GDP 2,5 százaléka lesz egy tagállam részére a maximálisan elérhető uniós támogatása felső határa (jelenlegi ciklusban ez Magyarország esetében 3,5 százalék), valamint bevezetésre kerül a közepesen fejlett régiók támogatása, mely támogatás elsősorban a fejletlen régiók (Magyarország valamennyi régiója Budapest és Pest megye kivételével ennek minősül) számára juttatandó forrásokból kerül levonásra.
Összegezve elmondható, hogy a 2014–2020-as ciklusban várhatóan kevesebb forrás lesz Magyarország számára elérhető, és annak lehívása szigorúbb feltételekhez lesz kötve. Ezért kiemelten fontos, hogy ezen források lehívására előre felkészüljünk, hogy a források lehívása és közvetítése zökkenőmentesen történjen. Az erre való felkészülés keretében érdemes újragondolni az eszközrendszereinket és számba venni esetleges új eszközök bevezetésének lehetőségeit is.
A sikeresség biztosítására pilot jelleggel már a jelenlegi időszakban javasolt tesztelni az egyébként a bizottság által is támogatott egyszerűbb forráskihelyezési rendszereket, gyakorolni az egyszerűsödést támogató eljárásokat (pl. egyszerűsített költségopciók alkalmazása), valamint felkészülni a különböző pénzügyi eszközök szélesebb körben történő alkalmazását (lásd combo termékek a Gazdaságfejlesztési programban). Ezekkel párhuzamosan érdemes átfogóan felmérni az irányító hatóságok és közreműködő szervezetek között jelenleg fennálló feladatmegosztást – valóban ez-e az optimális megoldás az új célok megvalósítására, megfelelően szolgálja-e például a szintén 2014-től bevezethető „egyablakos rendszer” működését?
Félő, ha ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozunk idejében, felkészülés helyett kapkodás és lemaradás vár ránk. Sokkal kisebb a kockázata és az erőforrásigénye annak, ha most készítjük elő és teszteljük az új struktúrákat és eszközöket, amelyekkel 2014-ben már rutinosan indulni tudunk, mint annak, hogy 2014-től kezdődően élesben működtetünk két párhuzamos rendszert. Az erőforrásaink így is szűkösek lesznek: különösen ha figyelembevesszük a 2013-mal végződő időszak zárási feladatait is.
Bindics Judit-->
