Nomura: Felgyorsulhatnak az események, ha az IMF feláll az asztaltól
Ódzkodás
„A tárgyalások előfeltételei egyértelműen politikai jellegűek, ami kényes precedenst teremthet Európában. Ez érv lehet a magyar kormány kezében, de a megállapodás számunkra sürgetőbb. Egyelőre nem látszik a politikai akarat a megegyezésre. Noha az állam finanszírozása javuló külső környezetben a megállapodás nélkül is biztosítható lehet, annak hiánya magasabb kamatkiadást, így további hiánycsökkentő lépéseket jelent, és gátolja a külföldi tőkebeáramlást. Ez a fő indok a megállapodás mellett. A külső befektetői környezet esetleges romlása olyan komoly piaci nyomást fejthet ki, amely végül kikényszeríti a megegyezést. A megállapodás esélyét így is csak 60-70 százalékra teszem.”
Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának egyetemi tanára
Kockázatos játék
„Úgy vélem, a kormány valójában nem akar hitelt felvenni a Nemzetközi Valutaalaptól, mivel azzal igencsak beszűkülne gazdaságpolitikai mozgástere, így nem tudná tovább folytatni az eddigi unortodox irányvonalat. Bár kommunikációjában kifejezi szándékát a megállapodás mielőbbi megkötésére, ezzel csupán a piacok bizalmát kívánja fenntartani, és időt szeretne nyerni. Abban bízik ugyanis, hogy a növekedés beindulásával és az euróövezeti válság múlásával javul a helyzet, így végül már nem is lesz szükség a hitelre. Ez kockázatos játék a kabinettől, hiszen a bizonytalanság miatt fokozódhatnak az államháztartás refinanszírozási költségei, és ez kényszerhelyzetbe hozhatja az országot.”
Rácz Margit, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének kutatási igazgatója
Egy falat kenyér
„Azt, hogy a magyar kormány valójában akar-e hitelt felvenni a Nemzetközi Valutaalaptól és az EU-tól, nem tudom megítélni, ehhez ugyanis vátesznek kellene lennem. Az viszont biztos, hogy a megállapodás úgy kellene Magyarország számára, mint egy falat kenyér, hiszen azáltal jelentősen csökkennének az államháztartás refinanszírozási költségei, és ezzel komoly összegeket lehetne megtakarítani. Úgy vélem, a megállapodáshoz nem is kellenének nagyobb ívű új gazdaságpolitikai intézkedések, hiszen amit az IMF gazdasági vonalon elvár a kormánytól, az a Széll Kálmán-tervben túlnyomórészt már benne van. Azt gondolom, júniusig mindenképp meg kellene kezdeni a tárgyalásokat.”
Samu János makroelemző, Concorde Értékpapír Zrt.
Igen, jót akar
„A kormány meg akar állapodni az IMF-fel, mert jót akar: a következő néhány évben sok kötvény jár le, és a hitelszerződéssel a finanszírozás sokkal olcsóbb lenne. A megállapodás esélyét ugyanakkor rontja az a feltehetően szigorú feltételrendszer, amely az eddigi gazdaságpolitika fontos elemeinek, köztük az adózással kapcsolatos »sarkalatos« álláspontnak a revíziójára kényszerítené Budapestet. A kormány oldaláról a tárgyalási hajlandóságot ennek megfelelően lényegesen erősíthetné, ha az EU és az IMF által kitűzött feltételek enyhülnének, de hasonló hatást gyakorolna az is, ha a nemzetközi piaci hangulat megint negatív irányban változna, és újra romlana a magyar eszközök megítélése.”
Peter Attard Montalto közgazdász, Nomura International
Felállhat az IMF
„A kormány szándékai nem világosak, de úgy tűnik: ha lehetőséget lát arra, hogy elkerülje a megállapodást, akkor nem akar megállapodni. A budapesti kabinet még jó ideig játszhatja a »török kártyát« az EU-val és az IMF-fel abban a reményben, hogy idővel a globális kockázati és növekedési környezet a belső helyzettel együtt javul, és a védőernyőre végül nem is lesz szükség. Fennáll a veszélye ugyanakkor, hogy a presztízsére ügyelő IMF áll fel a tárgyalóasztaltól, ezzel viszont olyan, leminősítésekkel kezdődő negatív spirált indíthat el, amelynek végén a kormány egy új forduló szigorúbb feltételeit is vállalná. Nem kizárt, hogy egy ilyen lépés végeredményben felgyorsítaná a tárgyalási folyamatot.
