Az utolsó lyuk a nadrágszíjon
Úgy tűnik, a csongrádi város papírforma szerint ma távozó polgármestere is belátta e gondolat igazságát. Szó sincs immár a bankok felelősségéről, Hódmezővásárhely beállt a sorba, ritka szigorú költségvetést fogadtak el és tartanak azóta is. Most pedig itt a legfrissebb adat: több mint egymilliárd forinttal lett jobb az előző évi mérlegük, mint ahogy tervezték.
Az ottani helyzet persze nagyrészt a polgármester országos politikában betöltött szerepe miatt lehet a figyelem középpontjában. A települések százain – bár talán még pontosabb lenne azt írni, hogy ezrein – kerülnek a helyi vezetők kényszerhelyzetbe: jöjjön a megszorítás, költségvetési szigor és cserébe stabilitás, mert nem lehet már a túlélésre játszva bízni a jobbra forduló jövőben, nincs idő várni addig.
Egyáltalán hol az a stabilitás, és hol a bizalom? Amikor 2009-ben néhány tucat milliárdot elvont az akkori kormány az önkormányzatoktól, hatalmas tüntetést szerveztek a Parlament elé. Azóta inkább újabb megvonások következtek. Azt pedig valószínűleg a legtöbb városházán már kínjukban nevetve fogadhatták, hogy 2013 végéig újabb százmilliárddal kell összébb húzni a nadrágszíjat, amin már így is alig vannak lyukak.
Mit várhatnánk el az önkormányzatoktól, amikor akármit csináljanak, az egymást váltó kormányok szinte csak a spórolási lehetőséget látják bennük? Ami Hódmezővásárhelyen nehéz lehet, az egy kisebb, a kormánnyal szoros kapcsolatot nem ápoló városban még nehezebb. Sok hiba és túlköltekezés volt az előző évtized települési gazdálkodásában, ezen változtatni kellett. Ideje volt már – de más a tudatos, egészséges fogyókúra, és más az éheztetés.
