A választóknak elegük volt a bürokráciából, a korrupcióból és a túladóztatásból
A cseh, a lengyel és a szlovák programok pedig azért sikeresebbek, mint a magyar, mert ezekben az országokban kisebb az államadósság, ami szélesebb manőverezési lehetőségeket biztosít számukra.
Talán akad, aki még emlékszik: arról, hogy a magyar gazdaság legnagyobb gondja az államadósság magas – bár jelenleg az Európai Unió átlaga alatti – szintje, a 2010-es választások után éppen José Manuel Barroso világosította fel a miniszterelnököt, aki egy egészen más gazdaságpolitikai és fiskális irányvonalhoz próbált Brüsszeltől zöld jelzést szerezni. Sikertelenül.
A választóknak „elegük volt az átláthatóság hiányából, a bürokráciából, a korrupcióból, a túladóztatásból, a közteherviselés hiányából és a politikai felelőtlenségből” – magyarázta Orbán Viktor akkor az Európai Bizottság elnökének. Mély átalakításra, strukturális reformokra van szükség Magyarországon, módosítgatásokkal és kiigazításokkal nem megyünk semmire – tette hozzá. A gazdaságpolitika „mély átalakítása” a három nap alatt elkészült „akciótervvel”– benne a különadókkal és a magán-nyugdíjpénztári „reform” első verziójával – kezdődött, és ezt a vonalat követi azóta is.
Meg is lett az eredménye. 2010 első és 2012 második negyedéve között a kumulált GDP-növekedés megközelítette az 1 százalékot. Igaz, ugyanezen idő alatt a cseh gazdaság nagyjából 2, a szlovák több mint 7, a lengyel pedig közel 10 százalékkal bővült, persze jóval kisebb államadósság-ráta mellett. Szlovákiában az autógyártás, Lengyelországban a fogyasztás a fő húzóerő, nálunk ezekre még várni kell néhány évet. A magyar gazdaságnak a beruházások adhatnának lendületet, de az a kevés vállalat, amelyik ilyesmit tervez – nyilván a magas államadósság miatt –, nem hazánkat választja.
