Az eljövendő tündéri Magyarország gazdaságáról nem sokat tudunk
Az eljövendő tündéri Magyarország gazdasági jellemzőiről jelenleg nem sokat tudunk, de gazdasági miniszterünk bejelentése, mely szerint 2025-re a hazai GDP megduplázódik, valószínűleg fontos eleme a várható Kánaánnak. Sajnos, mint meglehetősen gyakran, ez a bejelentés sem egyértelmű: volumenről vagy folyóáras adatról van-e szó, az utóbbi esetben ugyanis a mostani, 5 százalékot jóval meghaladó infláció mellett lényegében stagnálást várhatunk.
Bár 2025 nagyon messze van, és ilyen hosszú kitekintésben minden lehetséges, a gazdasági prognózisokban nem a lehetséges, hanem a valószínű jövőképpel érdemes számolni. A reális számbavételhez a megbízhatóan prognosztizálható következő 3–4 év várható növekedéséből kellene inkább kiindulni. A legoptimistább nemzetközi és hazai előrejelzések szerint 2015-ig – beleszámítva a 2012. évi 1,5 százalék körüli visszaesést is – éves átlagban 1,5–2 százalékos növekedés remélhető, és ha minden jól megy, 2015-re elérhetjük a 2008. évi szintet. Amennyiben ez így van, a következő 10 évben évi mintegy 7 százalékos növekedés kellene ahhoz, hogy teljesülhessen gazdasági miniszterünk álma.
Csak összevetésképpen: a rendszerváltás óta, 1990–2011 között a magyar gazdaság éves átlagban alig 2 százalékkal bővült.
A gazdasági növekedésünket behatároló feltételek és tényezők jól ismertek. Az ország adósságállománya a GDP 80 százaléka, a külföldi hitelek kockázati felárai 5 százalék közelében vannak, a cserearányromlás várhatóan folytatódik, amihez hozzájárul az EU pénzügyi és gazdasági válsága, a külföldi tőke beáramlásának leállása, az exportpiac növekedést hordozó szerepének elhalványulása, a beruházások soha nem tapasztalt alacsony szintje. Mindezek együtt a magyar gazdaság versenyképességének romlását, a növekedési potenciál teljes kimerülését okozták.
A gazdasági tényezők beszűkülésénél talán súlyosabb tényező az unortodox gazdaságpolitika miatt bekövetkezett bizalomvesztés. Pedig a magas adósságállomány, a belső források elégtelensége, különösen pedig a lenullázott modernizáció miatt külső fejlesztési források nélkül nincs érdemi gazdasági növekedés.
A nálunk már nem érvényesülő hagyományos közgazdasági megközelítésben a tőke és a munkaerő mennyiségének és – legfőképpen – minőségének és hatékonyságának van meghatározó szerepe. Ebben a kölcsönhatásban 1 millió új munkahely – nagyobbrészt a közfoglalkoztatás bővítésével való – teremtése nem csak értelmetlen, de a gazdasági hatékonyság romlását eredményezi. Jelenleg a hazai gazdaság kulcskérdése nem ez, hanem a beruházások és a fejlesztések lefelé tartó spiráljának megállítása. A belső források még sikeres mozgósítással sem elégségesek a növekedés újbóli megindításához, a kibontakozáshoz nélkülözhetetlen a közvetlen külföldi beruházások ismételt beindulása.
A legfrissebb adatok e tekintetben drámai fordulatot jeleznek: 2008 óta Magyarországon a külföldi közvetlen beruházások szaldója nulla, és az előrejelzések szerint a következő évekre is ez a „tartózkodó” magatartás lesz jellemző. Az átalakuló országok közül csak Magyarországon szűnt meg a külföldi tőke beáramlása, miközben például Észtországban az utóbbi 2–3 évben 7 milliárd dollár körül alakult.
A külföldi közvetlen beruházások nélküli hazai gazdasági növekedés jövőképét jól példázza mezőgazdaságunk 2 évtizedes mélyrepülése, amiben az állattenyésztés drámai visszaesése, a versenyképesség romlása, az exportpiacok beszűkülése és a reménytelenség a meghatározó tényezők. Plagizálva és átalakítva Márai Sándor gondolatát: hiszek az unortodox gazdaságpolitika megteremtőjének legjobb szándékában, de erősen kétlem a nem hagyományos gazdaságpolitika hazai célszerűségét, legfőképpen pedig annak sikerességét.
Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója Külső források nélkül nincs növekedés.
-->
