Elszálló gabonaárak

A nyári száraz amerikai időjárás miatt az utóbbi hónapokban igen komoly emelkedést figyelhettünk meg a gabonák árfolyamában. A búza június közepe óta 600 centről egészen 949 centig erősödött, és a kukorica esetében is hasonló mozgást figyelhettünk meg. Június elején még 550 centen jegyezték, de július végén történelmi csúcsra, 820 cent fölé húzták az árfolyamot. A szójabab szinte egész évben drágult, januárban még 1200 cent körül kötötték a nemzetközi tőzsdéken, július közepén már az a kurzus is történelmi csúcson járt az 1750 centes szint felett.

A fenti termékeknek az Egyesült Államok a legnagyobb exportőre, és további kedvezőtlen hír, hogy a fél évszázada nem látott szárazság a kormányzat szerint akár októberig is eltarthat.

Az USDA (United States Department of Agriculture, Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium) legutóbb közzétett jelentései alapján a 18 legnagyobb kukoricatermelő állam összterménymennyisé­gében a jó vagy kiváló minőségű kukorica aránya az egy évvel korábbi 60 százalék után már csupán 23 százalék. A szójabab esetében a jó vagy kiváló minőségű termés az össztermés 29 százaléka volt – az egy évvel korábbi 61 százalék után. A búza esetében ilyen szintű minőségromlásról még nem beszélhetünk.

A szárazság ráadásul nem csak az amerikai területeket sújtja. A dél- és kelet-európai területeken szintén száraz és csapadékmentes időt várnak a nyár hátralévő részében, Indiában a szokásosnál gyengébb monszun akadályozza a gazdákat, de az ausztrál területeken is átlag alatti a csapadék mennyisége. Oroszországban közel 20 százalékkal csökken idén a búzatermés, Ausztráliában 19 százalékos visszaesést várnak.

Hasonló szárazság az észak-amerikai területeket 2000 és 2004 között sújtotta, amikor szintén jelentős mozgásokat figyelhettünk meg a gabonák árfolyamában, a búza ára ekkor 260 centről 400 centig emelkedett, a kukorica pedig 200-ról 330 centig drágult.

A 2008-as élelmiszerválság alatt azonban ennél nagyobb árfolyammozgásokat is láttunk: akkor az ázsiai növekvő kereslet, a gyenge termés és a bioüzemanyag-termelés felfutásával kapcsolatos várakozás lőtte az egekbe az árfolyamokat. Erre jött ráadásként a 2007–2008-as ausztráliai szárazság, amely teljesen tönkretette a búzatermést. Ebben az évben a gabonaárak hatalmasat ugrottak igen rövid időn belül. A búza 900 centről 1300-ra, a kukorica 500-ról 750-ig drágult. Az Európai Bizottság szerint a drágulást a búza esetében a kínálati oldallal kapcsolatos problémák, míg a kukorica és a szója esetében a növekvő kereslet volt az áremelkedés kiváltó oka.

Több ország ekkor a saját piacainak védelmében exporttilalmat vezetett be. Ez rövid távon ugyan megvédte a belső piacokat, ugyanakkor tovább súlyosbította a nemzetközi mezőgazdasági helyzetet, további áremelkedéseket generálva, ami az élelmiszereket importáló országok helyzetét nehezítette. Az exporttilalom vagy -korlátozás lehetőségét jelenleg is több ország vizsgálja, de a korábbi tapasztalatok alapján egyelőre nem született ilyen döntés.

Amerikában jelenleg erős lobbizás folyik annak érdekében, hogy a kukoricatermés egésze az élelmezésbe kerüljön. Ez értelemszerűen a bioüzemanyag-előállítás rovására történne, ami megemelné az olajárakat, az élelmiszerárak emelkedése azonban mérséklődne. Az előrejelzések szerint az élelmiszerek előállításának költsége legalább 4–5 százalékkal emelkedhet az idén. Obama elnök 30 millió dolláros támogatást biztosít a gazdáknak, és az USDA is alacsony kamatozású hiteleket kínál.

A gabonaárak emelkedése, ahogy korábban is, komoly problémákat okozhat az élelmezésben, hiszen az állattartás költségeit és ezzel együtt a húsárakat is emeli. Ez komoly problémákat jelenthet az olyan feltörekvő régiókban, ahol a lakosság a jövedelme felét élelemre költi.