Még nincs itt az idő
Egyszer már megakadályoztak idén egy kamatemelést, a következő hónapokban pedig újra leszavazhatják Simor Andrást és a két alelnököt a Monetáris Tanács külső tagjai, így akár az IMF-megállapodás előtt mérséklődhet az irányadó ráta. Cinkotai János már hónapok óta szorgalmazza a kamatvágást, nemrég pedig Kocziszky György és Gerhardt Ferenc is csatlakozott a Magyar Nemzeti Bank (MNB) galambjához. Igaz, utóbbi egyelőre csak a szavak szintjén, hiszen már a múlt hónapban is az irányadó ráta esetleges mérsékléséről beszélt, a július végi kamatdöntő ülésen viszont a tartásra szavazott.
Az irányadó ráta így a múlt hónapban 5:2 szavazati aránnyal maradhatott 7 százalék, ám a korábbi nyilatkozatok befolyásolták a kamatvárakozásokat, és egyes elemzők azt feltételezték, hogy már július végén léphet a jegybank. Most újra feléledhetnek a kamatcsökkentési várakozások, hiszen Gerhardt és Kocziszky ismét közelgő kamatvágásra utalt. A tagok tehát igyekeznek megváltoztatni azoknak az elemzőknek a várakozásait, akik szerint az IMF-megállapodás aláírása után kerülhet sor kamatvágásra.
A baj csak az, hogy a júliusi kamatdöntő ülésről kiadott jegyzőkönyv szerint „kamatcsökkentésre a kockázati prémium tartós és érdemi csökkenése és az inflációs kilátások javulása esetén kerülhet sor”. Az eurózóna adósságválsága és az IMF-tárgyalásokkal kapcsolatos bizonytalanságok közepette nehéz a kockázatok érdemi csökkenéséről beszélni. Ha tehát a külső tagok már ebben a hónapban megszavaznák a monetáris lazítást, akkor az erodálná az MNB hitelességét, és veszélyeztetné a monetáris politika transzmissziós mechanizmusát.
A forint erősödése és a kötvényhozamok csökkenése miatt többen elhitték, hogy minden rendben lesz. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy az Európai Központi Bank stabilizálni tudja a spanyol és olasz kötvénypiacokat, ahogyan az sem, hogy könnyen meg tudunk egyezni az IMF-fel. Még nem jött el a kamatcsökkentés ideje.
