Rossz, rosszabb, jó
A felhők azonban már gyülekeznek. Nem arra gondolunk, hogy néhány vállalat számára szűknek bizonyult az élőállat-, bélésanyag- vagy a hidraulikus munkahenger kínálat. Az igazi probléma az Európa-szerte tapasztalható lassulás. A német feldolgozóipar bővülési ütemét meglehetősen pontosan jelző BMI például 2009 júniusa óta nem látott szintre, 43,0-re esett. Az új megrendelések állománya zsinórban 13 hónapja csökken, az álláshelyek megszűnésének üteme pedig két és fél éve nem látott sebességre gyorsult.
Az adatok súlyának érzékeltetésére elegendő felidézni: legfontosabb külkereskedelmi partnerünkről van szó, ahova a magyar export negyede érkezik, és ahonnan importunk ugyanekkora hányada indul. A döntően exportra termelő hazai feldolgozóipar pedig a GDP-nek immár egyedüli húzóereje.
Ráadásul nem csak Európa lokomotívja tévedt keskeny vágányra. Az öreg kontinens boldogabb fele a gyenge második negyedév után erős visszaeséssel indította a harmadikat: a némethez hasonlóan a francia és az osztrák BMI is 2009 közepét idézi, és feltehetően nagyot nyerne az is, aki – mondjuk – az olasz vagy a spanyol ipar pozitív fordulatára tenne tétet.
Az adatokat nyilván az Európai Központi Bankban is fokozott éberséggel követik, és nem kizárt, hogy a recesszió fenyegetésére a monetáris politika döntéshozói is reagálni fognak. Minél rosszabb egy adat, annál nagyobb a monetáris lazítás valószínűsége és várható intenzitása – hasonló a helyzet az Egyesült Államokban és Kínában is. Lehet tehát a gyenge mutatóknak is örülni, ami nem csekély vigasz 2012 nyarán (sem).
