A jó munkához idő kell
Ahogy azt már az áprilisban meghirdetett Széll Kálmán Terv 2.0-ban olvashattuk, a kormány 2013. július 1-jétől be kívánja vezetni az elektronikus útdíjszedési rendszert, amelytől az első fél évben 75 milliárd forintos bevételt remél. Öt hónap elteltével sikerült közzétenni a rendszer kiépítésére vonatkozó ajánlatkérést is, amelyre október 1-jéig lehet jelentkezni. A hirdetményt szeptember 20-án adták fel, és 5 nappal később jelent meg, azaz mindössze 3 munkanap áll a szépreményű ajánlattevők rendelkezésére. Összhangban a közbeszerzési törvény rendkívüli sürgősségről szóló passzusával.
De így legalább a legjobbat választhatjuk ki: az a cég ugyanis, amelyik ennyi idő alatt elkészíti egy bő 40 milliárd forintos beruházás pályázati anyagát – természetesen magyarul –, biztosan tud valamit. Nem kizárt, hogy sokan azt mondják majd: tudott.
Mi viszont azt is tudjuk, miért született meg ilyen későn a pályázat. A dokumentáció összeállításához az Állami Autópálya Kezelőnek – „a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően” – műszaki és pénzügyi szakértőket kellett bevonnia. Az 1,35 milliárd forintos keretösszegű feladatra májusban egyetlen érvénytelen ajánlat érkezett, így csak a megismételt kiírás után, augusztusban sikerült szerződést kötni. A befutó a MultiContact Consulting és a Clarity Consulting konzorciuma volt. Természetesen mindkét céget megkerestük, és mindkét helyen arról „tájékoztattak” bennünket, hogy az elektronikus útdíjszedési rendszerrel kapcsolatban semmilyen információt nem adhatnak ki.
Már csak azt nem értjük: miért nem minősítik az elektronikus útdíjszedési rendszert „az ország alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdekeit érintő vagy különleges biztonsági intézkedést igénylő beszerzésnek”. Ezzel kikerülne a fölösleges bonyodalmakkal járó közbeszerzési törvény hatálya alól, és 10 évre titkosíthatnák a részleteket is. Jó tanács, ingyen adtuk, érdemes megfontolni.
