Eurózóna: közeleg az ítélet napja
Az intézményt a vészhelyzetben lévő államok megsegítésére létrehozott jelenlegi hitelező, az EFSM (European Financial Stabilisation Mechanism) végleges utódjának szánják. A bíróságnak német felperesek keresetét kell megítélnie, akik szerint az ESM létrehozatalát célzó törvény sérti a német alkotmányt. Ha az alkotmánybíróság a felperesnek ad igazat, akkor egyúttal felkéri a német államfőt, ne írja alá a törvényt, amelyet a német parlament alsóháza – a Bundestag – egyébként már elfogadott.
A döntés kapcsán minden oldalon súlyos aggályok bukkantak fel.
A befektetők attól tartanak, hogy a bíróság megakadályozza az ESM felállítását, és így nekik kell majd viselniük a veszteségeket elhibázott befektetéseik után. Az Európa több országában még mindig tekintélyes megtakarításokkal rendelkező adófizetők és nyugdíjasok viszont attól félnek, hogy a bíróság esetleg megnyitja az utat az euróövezeti adósságok részleges átvállalása előtt, rájuk hárítva a szóban forgó befektetők veszteségeit.
A felperesek a teljes német politikai spektrumot lefedik: ott van közöttük a Baloldali Párt, Peter Gauweiler, a Keresztényszociális Unió vezetőségének tagja és a korábbi szociáldemokrata kormány igazságügy-minisztere, Herta Däubler-Gmelin is, aki a keresetét több tízezer aláírással támogatta meg. Külön csoportot alkotnak a nyugállományú közgazdaságtan- és jogászprofesszorok és az „átlagos” polgárok is – az alkotmánybíróság éppen az utóbbiak panaszát emelte ki.
A felperesek számos ellenvetést megfogalmaztak az ESM-mel szemben. Először is álláspontjuk szerint az új mechanizmus ütközik a maastrichti szerződés 125. számú, „no bail-out” (azaz más országok megmentését kizáró) cikkelyébe. Németország korábban annak fejében egyezett bele a márka feladásába, hogy az új deviza nem vezethet az adósságok közvetlen vagy közvetett átvállalásához, ez pedig kizárja, hogy a csőddel küszködő tagállamokat az EU pénzügyi közreműködésével segítsék ki. A felperesek szerint a 125. cikkely áthágásához igazolni kellene, hogy Athén fizetésképtelensége nagyobb veszélyt jelent annál, amit a maastrichti szerződés szövegezése idején feltételezni lehetett. Ilyen bizonyítással egyelőre nem állt elő senki sem.
A második ellenvetés arra vonatkozik, hogy a német jogszabály szerint az ESM Kormányzótanácsába delegált német képviselő csak azt követően szavazhatna, hogy kikérte az alsóház (Bundestag) döntését. A felperesek szerint ez a nemzetközi jogba ütközik, ha ugyanis Németország korlátozni akarta volna az általa delegált kormányzó hatáskörét, akkor erről a többi aláíró államot előzetesen értesítenie kellett volna. Másfelől, az ESM tanácsába küldött német képviselőnek titoktartást kell fogadnia, ami eleve kizárja, hogy saját parlamentje által elszámoltatható legyen.
További kifogás, hogy bár a források kiutalásáról szóló döntések meghozatalakor az ESM restriktív módon – minősített többségi szavazással – jár el, nem rögzítette, hogy melyek azok a feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a veszteségek elfogadhatóak legyenek. Veszteségek eredhetnek például abból, hogy az ESM Kormányzótanácsa a tagjainak túlzott javadalmazást állapít meg, vagy ha a hitelek behajtása nem a kellő intenzitással történik – de a gyenge irányítás más formái is előfordulhatnak.
Mivel a kormányzótanács és az igazgatóság tagjai mentességet élveznek mindennemű büntetőjogi felelősségre vonás alól, a vétkeseket nem lehet megbüntetni. Ha veszteség keletkezik, akkor azt az eredeti 80 milliárd eurós befizetésből kell fedezni, amelyet minden résztvevő országnak – az eredeti tőkehányad arányában – automatikusan ki kell egészítenie. Ha valamely tagország nem képes tovább fizetni a hozzájárulását, akkor ezt másoknak kell helyette megtenniük. Elvben előfordulhat az is, hogy egyetlen államnak kell vállalnia a teljes veszteséget.
Az ilyen közös és sokszoros felelősség – állítják a felperesek – ellentmond az alkotmánybíróság korábbi határozatainak, amelyek szerint Németországnak más országok magatartásából eredő pénzügyi kötelezettségeket nem szabad magára vállalnia. Ennél is rosszabb a panaszosok szerint, hogy elméletileg nem kizárt az sem, hogy egyetlen ország viselje az ESM teljes, 700 milliárd eurós kitettségének kockázatát.
Végezetül, az ESM nem tekinthető önmagában, hanem abban a rendszerben kell elhelyezni, amelyben már benne van a korábban jóváhagyott mentőcsomagok 1400 milliárd eurós hitelösszege is.
Senki sem tudja, hogy a német alkotmánybíróság miként fog dönteni. A legtöbb megfigyelő szerint nem valószínű, hogy a testület szembehelyezkedik az ESM-egyezménnyel, bár sokan vannak köztük, akik arra számítanak, hogy az alkotmánybíróság kiegészítéseket fog kérni vagy felkéri a német elnököt, hogy aláírását bizonyos feltételektől tegye függővé. Jó, hogy az alkotmánybíróság döntését nem lehet megjósolni, az pedig még jobb, hogy a testületnél nem lehet lobbizni, és petíciót sem lehet benyújtani. Az Európai Unió csak a jog uralmán alapulhat. Ha a hatalmon lévők tetszésük szerint megszeghetik a szabályokat, akkor az EU soha nem válik stabil intézményrendszerré, ami pedig a béke és a jólét előfeltétele.
Copyright: Project Syndicate, 2012 www.project-syndicate.org
Európa és a nagyvilág feszült figyelemmel várja a német alkotmánybíróság szeptember 12-i döntését az ESM ügyében. Hans-Werner Sinn, az Ifo gazdaságkutató intézet igazgatója-->
