Varga Mihály kinevezésekor sokan reménykedtünk
Mielőtt valakinek az első feltétel kapcsán a Marsra tervezett lakóparkok négyzetméterárai jutnának eszébe, rögzítsük: az IMF-főtárgyaló arra gondolt, hogy a fizetések vagy a nyugdíjak csökkentéséről szó sem lehet. A második kikötéssel kapcsolatban nem szolgált közelebbi iránymutatással.
A jóindulatú interpretáció így szólhat: létezik egy határozott gazdaságpolitikai irányvonal, amelyet a kormány immár két éve követ, és amelytől washingtoni, brüsszeli vagy éppen frankfurti technokraták nem tudhatják eltántorítani. A kevésbé jóindulatú értelmezés szerint az említett gyakorlat lényege, hogy mindig a miniszterelnök aktuális véleménye mögött kell állni teljes mellszélességgel még akkor is, ha az a vélemény nem minden tekintetben kompatibilis a néhány nappal korábbival.
Sajnos elképzelhető, hogy ezúttal az utóbbiról van szó. A magyarázatért nem kell messzire visszamennünk az időben.
Varga Mihály szeptember 5-én a Budapesti Corvinus Egyetem tanévnyitó ünnepi szenátusülésén kijelentette: az IMF-hitel „nem úszható meg”. A megállapodás hívei ezt a kormány egyértelmű jelzésének vették, és egy rövid napig meg is maradhattak ebben a hitben. Orbán Viktor ugyanis már másnap közzétette „ezen az áron, így nem kell” videoüzenetét, amellyel megerősítette táborát, a tárca nélküli minisztert viszont kissé megalázta. A tanévnyitón elmondottakra ezentúl legfeljebb mint Varga (beszéd)írói munkásságának részére hivatkozhatunk. Csoda-e, ha nem akar konkrétumokat mondani?
Varga Mihály kinevezésekor sokan reménykedtünk abban, hogy a tündérmeséktől távolabb és a valósághoz közelebb álló, reálisan gondolkodó politikus ül a tárgyalóasztalfőre. Nem éppen ilyen realizmusra gondoltunk.
