Egyelőre csak délibáb az IMF-megállapodás
A 6,6 százalékos éves drágulás különösen annak fényében tűnhet megdöbbentőnek, hogy a gazdaság recesszióban van. A nyomott belső kereslet dezinflációs hatása csak nagyítóval látható, az adóemelésekét viszont távolról is ki lehet szúrni.
Noha a fogyasztói árak a vártnál gyorsabban emelkedtek (a Reuters által megkérdezett elemzők 6,4 százalékos éves áremelkedésre számítottak), ez valószínűleg nem fogja eltántorítani a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsának külső tagjait attól, hogy a következő kamatdöntő üléseken tovább vágják az irányadó kamatot. Pedig a maginfláció és a változatlan adótartalmú árindex növekedése is figyelmeztető jelzés lehet.
A forint viszonylag erős, a kötvényhozamok relatív alacsonyak és a kockázati megítélésünk is javult az elmúlt hetekben. A monetáris tanács külső tagjainak kommunikációja szerint mindezek alapján van tere a további – a növekedést serkentő – enyhítésnek.
Ha nem romlik érdemben a külső környezet, akkor a kamatcsökkentési ciklus következtében magasabb inflációs pályára állhat a gazdaság. Ugyanakkor az inflációs várakozások már így is magas szinten ragadtak be, és ez valószínűleg nem tölti el örömmel a gazdasági szereplőket.
Egy dolognak azonban örülhetünk: most már sejtjük, hogy a monetáris tanács többsége mi alapján dönt a kamatról. A külső tagok nyilatkozataiból az elmúlt hetekben kiderült, hogy az infláción kívül milyen más szempontokat vesznek figyelembe. Üzenetük nem túl kedvező az inflációs célkövetés szempontjából – hiszen rajtuk kívül nem sokan látják a 3 százalékos cél teljesülését az előrejelzési horizonton.
A stagflációt nagyon nehéz legyőzni. A kockázatos irányvonal pedig csak akkor lehet sikeres, ha megáll a dominóeffektus az euróövezetben, és sikerül megegyezni az IMF-fel. A rossz hír az, hogy előbbi nem rajtunk múlik. Az utóbbi pedig egyelőre csak délibáb.
