Mi lesz a százezer, ingatlanhitelével csúszásban lévő adós sorsa?
Az eredeti ütemtervhez képest történt csúszás ugyanakkor minden, csak nem meglepő: a túl szigorúra sikeredett jogszabályt év közben módosítani kellett, a bankoknak így további idő szükségeltetett a felkészüléshez. Ennek tükrében – figyelembe véve a havi 1500 lakásos limitet – jó esetben is legfeljebb 4-5 ezer lakás tulajdonosa válhat az év végére bérlővé.
Higgadtabban értékelve a helyzetet ugyanakkor az eddig elért eredmény nem rossz: az ingatlanok állam általi átvétele csak a valóban rászoruló adósoknak jelenthet megoldást: azoknak, akiknek a puszta lakhatásuk került veszélybe. Ennek tükrében már nem rossz az eddigi eredmény, hiszen az érintett több ezer ember egyik legalapvetőbb szükséglete, a lakhatás marad így meg igen jelentős állami és banki segítség mellett. Azt pedig, hogy az eszközkezelő egy csapásra minden adós problémáját megoldja, senki nem várhatta – és nem is várhatja –, csak a számos, az adósok helyzetén javítani hivatott pillér közül lehet az egyik.
Persze az égető kérdés változatlanul marad: mi lesz a nagyjából százezer, az ingatlanhitelével csúszásban lévő adós sorsa, és mikorra lehet eltüntetni azt a rosszhitel-portfóliót, amely az elmúlt években kialakult. Szabályozási fronton már nemigen lehet mit tenni, hiszen a döntéshozók minden stádiumra vonatkozóan igyekeztek valamilyen megoldást találni – ezek közül a végtörlesztés nem volt túl elegáns –, és persze maguk a pénzügyi szolgáltatók is kidolgoztak javaslatokat az érintetteknek. Ennek megfelelően nem nagyon maradt más teendő, mint figyelni és kezelni a beragadt portfóliót, és persze bízni abban, hogy az idén felállt eszközkezelőnek minél kevesebb ingatlanja lesz.
