Globális problémák globális fóruma
Nem szűntek meg a váratlan eltolódások és a növekvő egyensúlytalanságok a fogyasztás és a termelés, a megtakarítás és a beruházás, a gazdaság és a környezet, a társadalmi befogadás és a marginalizálódás, az egyenlőség és az egyenlőtlenség között – méghozzá egy olyan komplex globális rendszerben, amelyben nincs „kockázat ki” kapcsoló.
A világ vezetői több mint négy évtizede gyűlnek össze évente Davosban, hogy megvitassák a globális tennivalókat, és megtegyék javaslataikat. Az idén a tárgyalásra váró problémák hosszú listáján szerepel többek között az Egyesült Államok és Európa megoldatlan adósságválsága, a globális gazdasági kilátások miatti aggodalom, a közel-keleti és észak-afrikai zavargások és a fiatalok munkanélkülisége.
A globális együttműködés igénye nyilvánvalóan soha nem volt még erősebb, mint napjainkban, a kihívásokra sem a kormányok, sem a vállalatok, sem a civil szervezetek nem képesek egyedül választ adni. úgy tűnik, a világ „válság üzemmódban” marad, és sokan vannak, akik nagyon szerény reményeket fűznek ahhoz, hogy a helyzet – különösképpen a gazdaságban – javulni fog. Eközben azonban elfelejtjük, hogy a világ állapota mennyivel javult.
Amikor a Világgazdasági Fórumot 1971-ben létrehozták, a földön nagyjából négymilliárd ember élt, 50 százalékuk szegénységben. Napjainkban a világ népessége megközelítőleg hétmilliárd fő, az elfogadhatatlan körülmények között élők száma pedig ugyanannyi, mint 1971-hez. A globális átlagos várható élettartam 1970 óta 10 évvel – 60-ról 70-re – emelkedett. Vagy idézzük fel, hány tekintélyelvű rezsim szűnt meg és hogy hány demokrácia született az elmúlt 40 évben. És a globális gazdaság még mindig átlagosan évi 4 százalékkal bővült az elmúlt három évben – az 1945 óta nem látott mértékű recesszió ellenére.
Még hosszú az út előttünk, de nem szabad megfeledkeznünk az elért eredményekről.
Ahhoz, hogy a pesszimizmus spirálját megállítsuk és elkerüljük a válságmenedzsment kiégését, sokkal pozitívabban, konstruktívabban és dinamikusabban kell a jövőbe tekintenünk. A cél, hogy rugalmasabban tudjunk alkalmazkodni a változó kontextusokhoz, hogy képesek legyünk ellenállni a váratlan sokkhatásoknak, és hogy úgy tudjunk kilábalni a válságból, hogy közben nem tévesztjük szem elől a legfontosabb célokat.
A sikeres jövő érdekében a dinamikus megközelítést – a bátor víziót és a még bátrabb cselekvést – a kockázatokkal szembeni ellenállás megerősítéséhez elengedhetetlen intézkedéseknek kell kiegészíteniük. Az idei davosi fórum témája éppen ezért „Rugalmas dinamizmus”.
Szeretném, ha az idei fórum két további célt is szolgálna. Először, a gazdasági válság egy védekezőbb, önközpontú és – az államok szintjén – erősebben protekcionista attitűdöt teremtett meg. A nagy egyesítő víziók hiányoznak, a szeparációra sarkalló nyomás pedig folyamatosan nő. Emiatt számos területen elakadt a fejlődés; ilyen a szén-dioxid-kibocsátás korlátozása, a globális pénzügyi ellenőrzés vagy a Doha-forduló világkereskedelmi tárgyalásainak lezárása – hogy csak néhányat említsünk azon témák közül, amelyek igényt tartanak a globális közösség figyelmére.
A fórum mottójának – „Vállalkozások a globális érdekek szolgálatában” – megfelelően az idei davosi vitákat a globális polgárság eredeti szellemisége hatja majd át. Ez azt jelenti, hogy olyan megoldásokat veszünk sorra, amelyek (a nemzeti és helyi érdekek mellett) a globális közösség, mindenekelőtt a jövő generációinak érdekeit szolgálják.
A Fórum kezdettől fogva támogatta a társadalmi felelősségvállalás eszméjét, más szóval azt, hogy a vállalatok vezetői nem csupán alkalmazottaiknak és a részvényeseknek tartoznak elszámolással, hanem a tágabb értelemben vett közösségnek, az egész társadalomnak is. A második cél, amit az idei davosi találkozó elé kitűztem, éppen ezért a következő: minden vállalatvezető ismerje fel, hogy a gazdasági felelősség mellett erkölcsi és társadalmi kötelezettségei is vannak.
A társadalmi felelősségvállalást rendszerint az alkalmazottak, a közösségek és a környezet feltételeinek javítását célzó vállalati intézkedések alapján mérik. Az erkölcsi felelősség azonban ennél többet jelent, a vállalatoknak olyan alapvető morális követelményeknek is meg kell felelniük, amilyen a befogadás, a méltóság vagy az egyenlőség.
Remélem, hogy az idei találkozó katalizátorként segíti majd, hogy lépéseket tegyünk a globális napirend legfontosabb pontjainak megoldása felé. Ahogy Einstein figyelmeztetett: „A világ, amilyennek teremtettük, gondolkodásunk folyamata. Nem változtatható meg anélkül, hogy gondolkodásunk megváltozna.”
Mindannyian vállalnunk kell a felelősséget azért a területért, amelyet befolyásolni tudunk – dinamikusabbá és a kockázatokkal szemben ellenállóbbá kell tennünk –, globális gyámként kell cselekednünk, amiben az is erősít, hogy az emberiség előtt kell vállalnunk az erkölcsi felelősséget. Ez az a világ, ahol élünk, mindenkinek megvan a maga szerepe.
Copyright: Project Syndicate, 2013.
www.project-syndicate.org
