Ciprus: a válság szigete?
Ciprus az első olyan eurózóna-tagország, amelyet kifejezetten megfertőzött a szuverén adósságválság. A korábbi ún. „válságországok”, amelyek vagy a 2008-ban kirobbant világméretű gazdasági és pénzügyi válság, vagy a később kialakult szuverén adósságválság következtében kerültek a fizetésképtelenség határára, mind valamilyen országspecifikus problémával is küzdöttek. Ilyen volt a tartósan magas, a GDP 120 százalékát elérő bruttó államadósság Olaszországban, a túlzott mértékű ingatlanboom Spanyolországban, vagy például az alacsony termelékenység melletti magas államadósság – és a „hűtlen” statisztikakezelés – Görögországban. Ezek a válságok a monetáris integráció szempontjából aszimmetrikus sokkoknak is tekinthetőek, így helyesebb az egyes országok válsághelyzetéről, semmint az egész eurózóna válságáról beszélni. Az azonban tény, hogy a monetáris unió konstrukciója is lehetővé tette, hogy több ország a közös monetáris politika alacsonyabb irányadó kamatlába és a javuló hitelminősítés segítségével, jóval kedvezőbb feltételek között tudta adósságait finanszírozni.
Ciprust elsősorban a görög válság fertőzte meg. Nincs még egy olyan tagország, amely mind kereskedelmi, mind pénzügyi, mind pedig kulturális téren ilyen erősen függene a hellén országtól. Jelentős a ciprusi bankok tulajdonában lévő görög állampapír-állomány, Görögország a szigetország legnagyobb működőtőke-befektetője, a tőke jelentős része a pénzügyi szektorba áramlott. Görögország az egyébként alacsony értékű, még a GDP 10 százalékánál is alacsonyabb ciprusi termékexport fő célpontja. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Görögországot kellene hibáztatni, és hogy ne lettek volna Ciprusnak belső problémái, amelyek egyértelműen hozzájárultak a válság kialakulásához. Az ország gyakorlatilag az Európai Unión belül működő adóparadicsom, a legalacsonyabb társasági adószinttel rendelkezik. 2013-ban a mindösszesen 862 ezer lakosú országban 270 ezer vállalkozás volt bejegyezve, közülük 56 ezret 2010 után alapítottak. Az alacsony adószint alacsony adóbevételeket is jelent, ami különösen válság idején érezhető.
A 2003-as 6 százalék feletti GDP-arányos államháztartási hiányt azonban már 2005-re sikerült a 3 százalékos maastrichti referenciaszint alá csökkenteni. Az alacsony adók a tőkebeáramlásnak is kedveztek, aminek következtében a ciprusi bankrendszer együttes mérlegfőösszege a 18 milliárd euró értékű GDP nyolcszorosát is elérte. Az ország bankjai kedvelt célpontjai voltak a spekulatív befektetőknek és a pénzüket legalizálni kívánó külföldieknek is. A Deloitte 2013. márciusi felmérése szerint a ciprusi bankok legnagyobb betéteseik kilétét egyszerűen nem tudják beazonosítani, ezért további intézkedésekre van szükség a pénzmosás ellen. A gazdaság motorját elsődlegesen a turizmus és a pénzügyi szolgáltatások jelentették, amelyekre az euró bevezetése kedvező hatással volt.
A ciprusi helyzet 2013 januárjában kezdett el fokozódni. Ekkorra a ciprusi bankok már nem tudták ellensúlyozni a görögországi események miatt elszenvedett veszteségeiket, a Fitch január 28-án lerontotta az ország hitelminősítését. Márciusra megszületett a ciprusi mentőcsomag tervezete, amelyet a ciprusi parlament csak hosszú viták árán fogadott el. Az ország nettó finanszírozási szükségletét 17 milliárd euróra becsülték, a bruttó finanszírozási igény ezt 6 milliárd euróval haladja meg. Ebből 10 milliárd eurót fedez a „trojka”: 9 milliárdot az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), míg 1 milliárd eurót az IMF. A ciprusi önrész meglehetősen szigorú intézkedések révén teremthető elő: többek között adóemelés (társasági adó, kamatadó), az állami kiadások csökkentése, privatizáció, és a két „fertőzött” bank, a Bank of Cyprus és a Laiki 100 000 euró feletti bakbetéteinek megadóztatása révén. Komoly segítséget jelentett továbbá Ciprusnak, hogy Oroszország beleegyezett a 2011-ben adott 2,5 milliárd euró összegű hitel lejáratának 2018-ig történő kiterjesztésébe és a kamatláb 4,5 százalékról 2,5 százalékra történő csökkentésére is. Ennek ellenére nem megnyugtató a helyzet, Nikosz Anasztiadesz ciprusi elnök az elmúlt héten levelet intézett az európai vezetőknek, amelyben a ciprusi mentőcsomag újratárgyalását kéri, mivel a Bank of Cyprus „túlélése” még mindig nem biztosított.
A fő probléma azonban nem is a rövid- és középtávú finanszírozási probléma megoldása, bár a 2013-ra és 2014-re prognosztizált 6,6 illetve 3,1 százalékos GDP-visszaesés ezt is jelentősen megnehezíti, csakúgy, mint az időközben a 2008-as 3,7 százalékról az Európai Bizottság előrejelzése szerint 2014-re 16,9 százalékra növekvő munkanélküliség. Sokkal nagyobb kihívás, hogy az ország miként lesz képes átalakítani gazdaságának szerkezetét, hiszen a pénzügyi szektor a jövőben nem lesz képes a gazdaság motorjának szerepét betölteni. Egy biztos: a mentőcsomagok, a bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedések ellenére sem a ciprusi, sem a görög válsághelyzet nem oldódott meg, így vigyázó szemünket továbbra is Nicosiára és Athénra kell vetnünk.
A válságból való kilábalás pedig még várat magára.Ferkelt Balázs - A szerző a Budapesti Gazdasági Főiskola általános rektorhelyettese-->
