Középtávú perspektívátlanság Magyarországon
A 2013-15-ös időszakban nyilvánvalóan el kell kerülni a túlzottdeficit-eljárásra okot adó helyzet kialakulását. Ez a folyó egyensúly tekintetében reális is (legfeljebb a választások előtt következhet be egy kisebb-nagyobb kilengés, de ez 2014-ben korrigálható.) A szankció veszélye láthatóan befolyásolja a politikai döntéshozókat. Az igazi kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy az elfogadható egyensúlyi viszonyokat milyen eszközökkel érik el: hogyan lehet a gazdasági növekedést gátló szerepből a növekedés ösztönző szerepbe állítani a költségvetés bevételi és kiadási szerkezetét. Emellett egyre inkább az államadósság tartósan csökkenő pályájának a biztosítása a kulcskérdés. 2013-15-ben az államháztartási hiány várható alakulása csak minimális mértékben csökkentheti az adósságrátát. Ennek nagysága aligha elég a túlzott deficiteljárás új (de még nem hatályos) szabályának való megfeleléshez (60%-os szint felett a túllépés 1/20-ával történő évenkénti rátajavulás eléréséhez), ami pedig valószínűleg a piac megnyugtatásához is szükséges lenne. Ehhez gyorsabb gazdasági növekedésre, illetve még alacsonyabb hiányra lenne szükség. Ugyanakkor az átlagosan évi 1 százalékpontos (az új követelménynek megfelelő) adósságráta-mérséklődés ebben a három évben elérhető lehet egyszeri eszközökkel: ha a forint erősödik, illetve ha a versenyszférában fennálló állami részesedések folyamatos privatizációja és a bevételek adósságcsökkentő felhasználása valósul meg.
A külső pénzpiaci feltételek középtávon várható érdemi szigorodása sokkolóan hathat a magyar gazdaság- és költségvetési politikára, különösen, ha nem képes fordulatra a jelenleg még tartó békés, „kegyelmi” időszakban, netán újabb bizalomromboló lépéseket tesz (például a devizahitel-szerződések utólagos megváltoztatásával).
A GKI által valószínűnek tartott „B” gazdasági alappálya fő jellemzői a következők:
• A gazdaság alig több mint stagnál, a növekedés csak évi 1% körüli lesz, amivel a magyar GDP még 2015-ben is jóval elmarad válság előtti szintjétől, s tartósan lemarad az EU átlagához és különösen a régió más országaihoz képest.
• A gazdasági teljesítmény fő húzóereje az ipar és az üzleti szolgáltatások exportja, a belső felhasználás csak minimálisan emelkedik. A GDP termelésének szerkezete a válság óta korszerűtlen irányba változik, s ebben egyelőre nem várható változás. A nemzetközi tendenciáktól eltérően nálunk a termelő ágak hozzájárulása növekszik, a szolgáltatásoké csökken. Az agrárpolitikai elképzelések a magyar mezőgazdaság versenyképességének súlyos romlásával fenyegetnek, a kisbirtok preferálása, az élőmunka felhasználásának ösztönzése teljesen szembe megy a modern folyamatokkal. Az építőipar 2005 óta szűkül, de idén már növekedni kezd. A pénzügyi szektor hibernált állapotban van.
• A beruházások az EU transzferek fokozódó beáramlása ellenére a három év alatt csak minimálisan, évi átlagban 1,5% alatti mértékben emelkednek, a beruházási ráta 17% körül alakul. Az üzleti szféra beruházásai legjobb esetben is csak 2015-ben kezdenek emelkedni. Változatlan gazdaságpolitika estén a külföldi bankok 2015-ig le fogják építeni a magyarországi működésüket, a bankrendszer nem fogja ellátni feladatát, így állandósul a forráshiány. A bankrendszer, a politika és a társadalom kölcsönös kiegyezése nélkül nincs kilábalás. A gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága és a külföldi vállalatokat sújtó adók miatt a külföldi és hazai tőke kiáramlóban van az országból.
• A fogyasztás átlagosan csak évi 1% körüli mértékben nő. Ebben az elhibázott szja-reform, a lakossági rezsicsökkentés utóhatásai, a 2008 előtt felvállalt magas lakáshitel-törlesztés, továbbá a bizonytalanság, a munkanélküliségtől való félelem is megmutatkozik.
• A munkanélküliségi ráta érdemben stagnál. Ez is főleg a közfoglalkoztatásnak, a külföldi munkavégzésnek és az ellátások szűkítésének lesz a következménye, a hazai foglalkoztatás valódi emelkedése nem következik be.
• A külső egyensúly stabil lesz, az éves áruforgalmi többlet a GDP 7,5%-a körül alakul, a külső finanszírozási képesség három év alatt kb. 17 milliárd eurót ér el. Bár az adósságcsökkenés következő években folytatódik, de a „külföldi kitettség” magas marad, erőteljesen korlátozva egy esetleges árfolyam-gyengítő gazdaságpolitika lehetőségeit.
• Az infláció éves átlagban 3% körül alakul, de a rezsicsökkentésekkel megvalósuló mesterséges árlenyomás miatt 2014 második félévétől ismét érzékelhetően emelkedik, 2015-ben 4% feletti szintre kerül. A nem piaci alapú, túl alacsony 2013-as infláció is nehezíti a válságból való kilábalást.
• A forint árfolyama továbbra is erőteljesen ingadozni fog, a sáv közepe 295 forint/euró körül lesz. 310-320 forint körüli árfolyam kamatemelést fog kiváltani. 2014-2015 során a magyar alapkamat – melynek mélypontja 4% körül lehet – emelkedni fog a nemzetközi likviditásbővítő programok kifutása, az emelkedő kamatkörnyezet, a magasabb magyar inflációs környezet és nem utolsósorban a befektetők hozam-igénye miatt. Ugyanakkor 2015-ben a gazdaság szerény növekedésével és a gazdaságpolitika kiszámíthatóságának remélhető javulásával párhuzamosan a forint némi erősödése várható.
• A vállalatok kilátásai 2015-ig kedvezőtlenek. A világgazdaságtól nem várható jelentős ösztönző hatás, a vállalkozás- és növekedés-ellenes gazdaságpolitika pedig jó esetben is csak 2014 után változik.
Amit előre láttunk, és amit nem
A GKI egy évvel ezelőtt készített, 2012–14-re vonatkozó előrejelzésének fő reálgazdasági és gazdaságpolitikai megállapításai ma is érvényesek. Ugyanakkor a GKI nem számolt a nemzetközi (Fed, EKB és Japán) pénzpiaci likviditás 2012 nyár végén bekövetkezett meglódulásával, ami lehetővé tette a magyar kamatok és kockázati felárak csökkenését, s ezzel a finanszírozás biztonságosabbá és olcsóbbá tételét. Növekedési szempontból kicsit optimisták voltunk, de a 2012. évi tényleges visszaesés (-1,7%) csak kissé lett rosszabb a GKI által előrejelzett -1,5%-nál, a 2013-ra jelenleg előrejelzett +0,3% pedig csak némileg alacsonyabb az akkor gondolt +0,8%-nál. A két 2014-re vonatkozó növekedési prognózis teljesen azonos (1,2%). Változatlanul igaz, hogy a „2010 óta hatalmon levő kormánynak nincs világos gazdaságpolitikája, csak hatalmi-politikai céljai”, s mindez összességében „egy piacgazdaságtól eltérő, egycentrumú, autokrata modell felé mutat”.
