Hogyan tovább, futballakadémiák?

A társaságiadó-kedvezmény egy soha nem látott beruházási hullámot indított el a futballgazdaságban. Az akadémiáknak elsősorban a tárgyieszköz-beszerzések terén, illetve tágabb értelemben az infrastrukturális fejlesztéseket illetően voltak elvárásaik, és ezek nem is bizonyultak alaptalannak. Azok az akadémiák azonban, amelyek működési költségekre vagy edzői béremelésre fordították a forrásokat, igen kockázatos útra léptek.

A kormány számára az volt az elsődleges szempont, hogy a többletforrások a sport infrastruktúráját, élvezhetőségét, elfogadottságát és színvonalát, valamint az ifjúság egészségi állapotát is javítsák, és hozzájáruljanak a sportolók számának emelkedéséhez. További cél volt a sporttámogatás diverzifikálása, a döntő többségében közvetlen állami szubvenció mellett a piaci források arányának növelése.

A tao-kedvezményben érintett sportszervezetek jövőjét nagyban meghatározza majd a 2013. április 8-án elfogadott T/10238. számú törvényjavaslat, amelynek lényege, hogy a tao-kedvezmény igénybevételével a vállalkozásoknál képződött adóelőny 75 százalékát a sportági szakszövetségeknek kell felajánlani, így a sportszervezet támogatása után képződött 10 százalékos „profit” 2,5 százalékára olvad. A nyolc munkanapon belüli bejelentési kötelezettség pedig még

ockázatosabbá teszi a vállalkozások számára a lehetőség igénybevételét. Ennek a változásnak a legnagyobb vesztesei minden valószínűség szerint a magyar sportegyesületek lesznek, hiszen a vállalatok számára a jelentősen kisebb adóelőny már jóval kevésbé vonzó. Ha ez a forgatókönyv valósággá válik, igazán tragikus helyzetbe azok az intézmények kerülnek, amelyek működési költségeiket finanszírozták ezekből a pénzekből.

Kutatásaim szerint van intézmény, amelyben a labdarúgókra vetített költségeknek 2011-ben mintegy 43 százalékát ezekből a pénzekből finanszírozták; ugyanez az arány egy másik akadémiánál is több mint 30 százalék. Jóval kedvezőbb helyzetben vannak azok, amelyek az infrastruktúrára összpontosítottak. Ez annak köszönhető, hogy a sporttámogatásban a tao-s pénzek visszaesésével a hangsúly ismételten a szponzori támogatások irányába tolódik el, amelyből a megkezdett beruházásokat még be tudják fejezni, de újak indítására a korábbi volumenben már aligha lesz lehetőség. A sportszponzoráció újbóli megerősítése kedvező a látvány-csapatsportok körén kívül került sportágaknak, ugyanakkor kedvezőtlenül hathat a labdarúgó akadémiákhoz befolyó pénzekre.

Hosszú távon nem hagyhatók figyelmen kívül a piaci konszolidációs folyamatok sem. A harmadik támogatási időszakban immár jól látható lesz, hogy a vállalkozások felismerték: a társasági adó felajánlható 70 százalékát nem csak labdarúgásra, illetve labdarúgó-utánpótlásra lehet fordítani. 2011-ben a kedvezményen keresztül a sportba áramló 33,5 milliárd forintból több mint 3,5 milliárd forint az öt elitakadémiához került. Ez a konszolidációs folyamat rövidtávon a rendszerre nem fog veszélyt jelenteni, hiszen a jogosult egyesületek kétharmada labdarúgóklub, a hazai futballutánpótlás bázisát pedig ezek az intézmények jelentik. Hosszú távon a trend akkor változhat, ha a labdarúgáshoz hasonlóan a többi támogatott látvány-csapatsportágban is kialakul az akadémiai rendszer.

Az említett törvénymódosítással a fejlődés üteme tehát lassul, de a rendszer tisztulásnak indul, azaz a vállalkozásokat nem elsősorban az adóelőny, hanem a társadalmi felelősségvállalás szándéka vezeti majd. Ezeket a kiadásokat azonban csak a nagyvállatok tudják költségvetésükben megjeleníteni. Ezek a cégek pedig nagy klubokat támogatnak majd – az utánpótlásban ezek megfelelői az elitakadémiák –, így a piaci konszolidáció hatása még inkább háttérbe szorul. Így a tao-kedvezményekben a nagyvállalatok és a tehetős egyesületek dominanciája lesz megfigyelhető. Ez viszont éppen a projekt egyik alapvető célját, a kistelepülések sportinfrastruktúrájának fejlesztését nehezíti meg.

A tao-támogatások arányának esetleges visszaszorulásával a sportszponzoráció ismételten főszerepet kapna az indirekt sporttámogatások terén. A tapasztalatok alapján ugyanakkor előrejelezhető, hogy a korábbi évekhez képest az igen jelentős különbséget állami forrásokból finanszírozni aligha lesz egyszerű feladat. Mint az intézmények maguk is megerősítették: a fejlesztéseket ilyen ütemben a támogatások nélkül lehetetlen lett volna végrehajtani. A kormányzati cél megvalósítása, a futball infrastruktúrájának és színvonalának emelése tehát az akadémiai rendszer bevezetése után újabb mérföldkőhöz érkezett. A kedvezmény-lehetőség révén futballutánpótlás-rendszerünk nem csak a rendszer működési elveiben, de a szükséges források terén is a nyugat-európai trendekhez igazodott. Amíg a mindenkori kormány ennyire elkötelezett marad a sport felzárkóztatása iránt, a sportolni vágyó hazai ifjúság igen szerencsés helyzetben van.

A jogszabályi keretek módosítása által előidézett változásokról egyelőre nem adható pontos becslés. A kép tisztulni fog, a felajánlott kedvezmények mennyiségének csökkenése mellett várható a sportszponzoráció újbóli megerősödése, de a különbség finanszírozása a jövőben ismételt kormányzati feladat lesz.