Részmunkaidő, vállalati nagyság, álrészmunkaidő
Hazai felmérésünk alapján nagyobb arányú, illetve tömeges alkalmazásra elsősorban a nagyobb vállalatoknál van lehetőség. Ezt követik a közép- és kisvállalatok. Mind a nagy-, mind a közepes és kisvállalatoknál a leggyakrabban előforduló rugalmas, illetve atipikus foglalkoztatási mód a részmunka. Legkisebb mértékben a mikrovállalatok alkalmaznak részmunkaidősöket. Hazai felmérésünk eredményei megfelelnek a nemzetközi tendenciáknak.
A vállalati nagyság és a részmunkaidő alkalmazása közötti kapcsolatnak két alapvető oka van. Az egyik az, hogy ahogy nő egy-egy gazdasági egység mérete, azzal párhuzamosan növekvő mértékben elkülönítik egymástól a különböző dolgozói munkacsoportok területit. Ennek során a vállalatok kihasználják azt a költségmegtakarító lehetőség et, hogy kombinálják a rutinfeladatok végzését és speciális ismereteket igénylő munkát. Minél nagyon egy-egy gazdasági egység, annál nagyobb lehetőség van szétválasztani a feladatokat olyan részműveletekre, amelyek elvégzéséhez nem kell szakképzettség, és így figyelemre méltó megtakarítás érhető el a munkabér költségekben. Ezzel párhuzamosan a vállalatok – főként a szolgáltatási szektorban – igyekeznek a munkaidőt rugalmasítani, hozzáigazítani a gazdasági tevékenység (például az értékesítés) hullámzásához. A munkafeladatok specializációja és a munkaidő rugalmasítása szoros kapcsolatban van a vállalati foglakoztatás szerkezetének változásával: lehetővé teszi a részmunkaidő arányának növelését a teljes munkaidős foglalkoztatás rovására. A másik ok az, hogy a részmunkaidő nagyobb arányú alkalmazását a korszerű műszaki-technikai rendszer alkalmazása is segíti, mert ezáltal a munkafeladatok specializációja és a munkaidő rugalmasítása további dinamikus erőre tesz szert. Ennek feltételei is elsősorban a nagyobb vállatoknál adottak.
A nagyvállalatokhoz képest a kkv-szektorban a vállalati méretek csökkenésével párhuzamosan viszonylag kisebb arányban és kisebb vállalati körben vannak meg a munkafeladatok szétválasztásának és a korszerű műszaki-technikai rendszer alkalmazásának feltétételei. De ahol ezek a feltételek megvannak, ott kisebb vállalati méret esetén is nagyobb mértékű lehet a részmunkaidő alkalmazása. Ezt mutatja az is, hogy hazai felmérésünk szerint azok a közép- és kisvállalatok, amelyek alkalmazzák a részmunkaidőt, igyekeznek kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket.
A mikrovállalkozási szférában meghatározó szerepük van az egyéni és a családi vállalkozásoknak. A családi gazdaságok döntően a családi munkaerőre alapoznak, idegen munkaerőt nem, vagy nem mindig vesznek igénybe. Ha viszont erre szükség van, akkor inkább határozott idejű teljes munkaidős dolgozókkal oldják meg a megnövekedett feladatokat. A családi gazdaságokban és vállalkozásokban a kisegítő családtagok a részmunkaidős foglalkoztatottakkal azonos feladatokat is ellátnak, és a családi kötelékek miatt a legrugalmasabban bevethető munkaerőt jelentik (a kisegítő családtagok munkavégzését és más kereseti források mellett végzett kiegészítő jellegű tevékenységét nem tekintjük részmunkaidőnek).
A családi gazdaságok egy részében a vállalkozások mérete nem teszi szükségessé (anyagilag pedig lehetővé), hogy a családtagokon kívül mást is foglalkoztassanak. Amennyiben a növekvő méret esetén mégis felmerül egy vagy néhány állandó alkalmazott felvétele, akkor a felvétel szempontja az, hogy azok több funkciót ellátó teljes munkaidős dolgozók legyenek. A többfunkciós munkakörök oka a munkamegosztás hiánya vagy nagyon alacsony foka, illetve az, hogy a kis méret általában nem teszi lehetővé a munkafeladatok szétválasztását részműveletekre. Ezért itt a teljes munkaidős dolgozók hatékony foglakoztatásának feltételei akkor is megvannak, ha visszaesik a gazdasági tevékenység volumene. A többfunkciós munkakörök és kevés létszám miatt a teljes munkaidős dolgozók foglalkoztatása a tevékenység hullámzása esetén is hatékonyabb lehet, mint a részmunkaidő. A részmunkaidővel elérhető eredmény a specializáció hiányában nem arányos a ráfordításokkal.
A felmérésben szereplő mikro-vállalkozások körében a leggyakoribb rugalmas foglalkoztatási forma a teljes munkaidős dolgozók rugalmas munkaideje.
A kis- és mikrovállalkozások egy részére az jellemző, hogy a minimálbér-növelés hatására, továbbá az adó és a társadalombiztosítási járulék elkerülése vagy csökkentése érekében a teljes munkaidős foglalkoztatást leplezik a részmunkaidővel. A teljes munkaidős dolgozók egy részét papíron – a munkaszerződésben – részmunkaidőssé sorolják át, miközben a dolgozó továbbra is teljes munkaidőben dolgozik. A szerződésben szereplő részmunkaidős bért szóbeli megállapodás alapján „zsebből” egészítik ki a vállalkozók. Ez nem a valódi részmunkaidő, hanem az álrészmunkaidő bővülését jelenti, melynek célja a növekvő munkabérköltségek és közterhek csökkentése anélkül, hogy valódi részmunkaidőt alkalmaznának.
Budai Balázs - egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Közigazgatás-tudományi Kar
Seres Antal - MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet
