Az ukrán államfő nem akarja megérteni a helyzetet. Bár azt tudja, hogy puskaporos hordóra ültette saját maga mellett az országát is, mintha csak azon gondolkodna, hogyan lehet időt nyerni. A hetek óta tüntetők egyik alapkövetelése az volt, hogy menessze a kormányt. A sakkjátszma jelen állása szerint Viktor Janukovics ezt úgy érte el, hogy a miniszterelnök és a kabinet benyújtotta lemondását, és azt az államfő elfogadta. Az ellenzéki pártok másik sarkalatos követelését azonban igyekszik elengedni a füle mellett, mert az a személyét érinti. Vagyis: tegnap még nem tartott ott a történet, hogy szóba hozza az előrehozott elnökválasztás kérdését, gondolván, a 2015-ben esedékes voksolásig sok minden történhet Ukrajnában és körülötte.
A profi ökölvívó világbajnok, Vitalij Klicsko, az UDAR párt elnöke és a pártelnök társai ezt másként látják. Nekik most és minden kell. Azzal sem törődnek, hogy Kijev moszkvai gazdasági (politikai) támogatás nélkül meddig állhatna meg a lábán, mert nagyon azt akarják hinni, hogy az Európai Unió a feszült helyzetben melléjük áll. Brüsszel szavakban ezt meg is teszi, aggodalmának legalábbis naponta hangot ad, de nagy kérdés lenne, hogy Ukrajna uniós társulása, amely deklaráltan iszonyatos összegbe kerülne, kigazdálkodható-e.
A demokráciának ára van. Ahogy egy esetleges diktatúrának is, amelyet Janukovics most heves gesztusokkal igyekszik elhessegetni, miközben a parlamentje szinte hetente hoz egymásnak ellentmondó törvényeket, hol a demokrácia ellen, hol visszavonulót fújva, látszólag a demokrácia mellett.
Ukrajna és vele együtt Európa nagy bajban van. Újra kell értékelni sok mindent, de ezt nem lehet megtenni addig, amíg Kijevben égnek a barikádok. És látszólag gondban van a Janukovics-párti orosz elnök is, bár Vlagyimir Putyin tegnap közölte: ha az ukrán ellenzék hatalomra jutna, maradna a Moszkva-Kijev gazdasági megállapodás. Ennél több a Kremltől nem várható.
