Soros György: A világgazdaság változó kihívásai
Huszonöt év stagnálás után Japán arra tesz kísérletet, hogy soha nem látott mértékű mennyiségi lazítással indítsa be gazdaságát. Ez egy kockázatos lépés, ugyanis a gyorsabb növekedés megemelheti a kamatokat, ami fenntarthatatlanná teheti az adósságszolgálat költségeit. Abe Shinzo kormányfő azonban inkább vállalja ezt a kockázatot, minthogy Japánt lassú halálra ítélje.
Ezzel szemben az EU az elhúzódó stagnálás irányába tart, amitől Japán oly elszántan menekülni próbál. A tét nagy: a nemzetállamok túlélhetnek egy elvesztegetett évtizedet vagy még hosszabb időszakot, azonban a nemzetállamok tökéletlen szövetségének tekinthető EU könnyen felbomolhat emiatt.
Az euró létrehozásának – amit a német márka mintájára dolgoztak ki – van egy fatális hiányossága. Azzal, hogy a közös központi bankot közös pénzügyminisztérium nélkül hozták létre, azt okozta, hogy az államadósságokat egy olyan fizetőeszközben denominálják, amely felett egyetlen tagállamnak sincs ellenőrző hatásköre, ami a csőd kockázatának teszi ki azokat. A 2008-as válság következtében néhány tagállam súlyosan eladósodott, és a kockázati prémiumok tartóssá tették az eurózóna hitelezőkre, illetve adósokra történő felosztását.
Ezt a hiányosságot ki lehetne javítani azzal, ha az egyes országok állampapírjait az eurókötvények váltanák fel. Angela Merkel német kancellár azonban – reagálva a német közvélemény európai integrációval kapcsolatos álláspontjának radikális változására – kizárta ennek a lehetőségét.
A jövő válságai politikai eredetűek lesznek. Valójában ez már nyilvánvalóvá vált, mert az EU olyannyira befelé fordult, hogy nem tudott megfelelően reagálni a külső fenyegetésekre, legyenek azok Szíriában vagy Ukrajnában. A kilátások azonban egyáltalán nem reménytelenek, az Oroszországból érkező fenyegetés újraéledése megfordíthatja az európai integráció szétesésének irányába mutató jelenlegi trendet.
Végeredményben a válság átalakította az EU-t egy lelkesedést kiváltó „fantasztikus ügyből” valami teljesen mássá. Ami egykor egyenlő tagországok önkéntes társulását jelentette – ahol a közös cél érdekében lemondtak szuverenitásuk egy részéről –, az euróválság hatására átalakult a hitelező és az adós országok közötti kapcsolattá, amely se nem önkéntes, se nem az egyenlőségen alapul. Valójában az euró az egész EU felbomlását is okozhatja.
Az Egyesült Államok eközben a fejlett világ legerősebb gazdaságává vált. A palagáz fontos versenyelőnyt biztosít az USA számára a feldolgozóiparban és különösen a petrolkémiai ágazatban. A bankok és a háztartások emellett eredményt értek el az adósságleépítésben. A mennyiségi lazítás pedig növelte az eszközök értékét. A lakáspiac helyzete is javult, az építőipar élénkülése csökkentette a munkanélküliség mértékét.
A fő bizonytalanságot jelenleg a világban nem az euró, hanem Kína jövőbeni iránya jelenti. A gyors gazdasági bővülést előidéző növekedési modell kifulladt, amely a háztartások pénzügyi elnyomásán alapult, annak érdekében, hogy a növekedés motorjai az export és a beruházások legyenek. Ennek eredményeképpen a háztartási szektor értéke a GDP 35 százalékára csökkent, az erőltetett megtakarítások pedig már nem elégségesek a jelenlegi növekedési modell finanszírozására. Ez pedig ahhoz vezetett el, hogy exponenciálisan nőtt az adósságfinanszírozás különböző formáinak használata.
A fenyegető veszély tudatában a kínai központi bank 2012-ben megkezdte az adósságnövekedés megállítását célzó intézkedések meghozatalát, azonban amikor a növekedés lassulása problémát kezdett jelenteni, a párt hatalmi pozícióját érvényesítve közbelépett. Tavaly júliusban a pekingi vezetés az acélipari termelés ismét nagyobb fokozatra kapcsolását rendelte el, illetve utasította a központi bankot a hitelezés lazítására.
A kínai vezetésnek igaza volt abban, hogy a strukturális reformok helyett a gazdasági növekedésre helyezte a hangsúlyt, mert a strukturális reformok, ha fiskális megszorításokkal kombinálják azokat, deflációt idéznek elő. A jelenlegi kínai politikát azonban egy megoldatlan ellentmondás jellemzi: a termelés magasabb fokozatra kapcsolása ismét exponenciális adósságnövekedést okoz, amit csak pár évig lehet fenntartani.
Az, hogy mikor és hogyan lesz megoldva ez az ellentmondás, mély hatással lesz Kínára és a világra. Egy sikeres átalakulás nagy valószínűséggel politikai és gazdasági reformokkal is együtt jár majd, míg annak kudarca aláásná a még mindig széleskörű bizalmat az ország politikai vezetésében, ami a belpolitikában elnyomást, a külpolitikában pedig katonai összetűzéseket okozna.
A másik nem megoldott probléma a megfelelő globális kormányzás hiánya. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja közötti egyet nem értés súlyosbította a humanitárius katasztrófát olyan országokban, mint például Szíria – nem beszélve arról, hogy az egyezség hiánya miatt a globális felmelegedés folyamata jórészt akadálytalanul folytatódhat tovább. A kínai feladvánnyal ellentétben, amely a következő néhány évben okoz bizonytalanságot, a globális kormányzás hiánya beláthatatlan ideig folytatódhat.
Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org
