"Szükséges az atomenergia is"
– A magyar és a brit kormány hasonló álláspontot képvisel az atomenergia ügyében. Nemrégiben mindkét kabinet arról döntött, hogy új reaktorok építésébe kezd. Nagy-Britanniában erre közel húsz éve nem volt példa. Ön két éve még a nukleáris energia ellenzőjeként volt ismert. Miért változtatta meg véleményét?
– Ennek a klímaváltozás az oka, amelyet véleményem szerint igen komolyan kell vennünk, hiszen az a gazdasági növekedést is kockáztatja. Emiatt úgy vélem, hogy nem lehet egy adott technológiát kizárni az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság kiépítésében, amely segíthet a klímaváltozás elleni küzdelemben. A fő aggályom korábban a nukleáris energiával szemben az volt, hogy annak használata túl költséges volt az állam számára. Az atomerőművek üzemen kívül helyezése vagy a keletkező nukleáris hulladék kezelése mind jelentős rejtett plusz költséget jelentett a költségvetés számára. A kormány azonban tavaly ősszel úgy állapodott meg a két új reaktort építő francia EDF csoporttal, hogy az üzemen kívül helyezés és hulladékkezelés is az építési költségeken belül lesz elszámolva.
– A másik hasonlóság a két kormány energiapolitikája között, hogy mindkettő igyekszik lefaragni a fogyasztók kiadásait, bár az alkalmazott módszerek különbözőek. Magyarországon a hatósági energiaárakat csökkentették, míg az ön kormánya a versenyt kívánja erősíteni. Mit gondol a rezsicsökkentésről, mint megoldásról, különösen annak fényében, hogy az ellenzéki Munkáspárt azt ígéri: 20 hónapra befagyasztja az energiaárakat, ha kormányra kerül?
– Teljesen más struktúrájú a magyar és a brit piac, így igen nehéz összehasonlítani az intézkedéseket. Ami Nagy-Britanniát illeti, a 2010-ben távozó munkáspárti kormány hat nagy energiacéget hagyott hátra, ami csökkenő piaci versenyt eredményezett. A konzervatív-liberális demokrata kormány azt tűzte ki célul, hogy orvosolja ezt a helyzetet, erősíti a versenyt. Ebben már elértünk sikereket, hiszen 11 új társaság lépett be a kiskereskedelmi piacra. Néhányuk igen kedvező ajánlatokkal állt elő, így a fogyasztók csökkenteni tudják kiadásaikat, ha szolgáltatót váltanak.
– Az ukrajnai válság kapcsán azt nyilatkozta, hogy orosz földgáztól való európai függőség csökkentésével kellene megakadályozni, hogy Moszkva fegyverként használhassa a gázszállításokat. Véleménye szerint ezt miként lehetne elérni?
– Számos módja van ennek, igaz, ezek sok időbe telnek, míg eredményt hoznak. Az egyik a klímaváltozás elleni küzdelem lehet. Ha egyre több beruházást hajtunk végre a nukleáris vagy a megújuló energia terén, illetve fokozzuk az energiahatékonyságot, akkor kevesebb fosszilis energiahordozóra lesz szükség Oroszországból. A másik lehetőség az egységes uniós energiapiac létrehozása, amiben mi erősen hiszünk, és további lépéseket sürgetünk e téren. Ennek elérésében különösen Közép-Kelet-Európában szükség lenne további infrastrukturális beruházásokra, így gázvezetékek, áramhálózati interkonnektorok, LNG-terminálok kiépítésére. A Moszkvától való függőség csökkentésének harmadik eleme pedig a gázbeszerzés diverzifikálása lehet. Itt szerepet kaphat a palagáz, ahol nemcsak az USA-val, hanem Katarral és Algériával is számolhatunk LNG-exportőrként. A TAP-gázvezeték projektje is alternatív forrást jelenthet, illetve fokozni lehet a norvégiai gázbeszerzést is.
– Mi a véleménye a lengyel kormányfő nemrégiben bejelentett javaslatáról, amely az orosz gázmonopólium megtörése érdekében egy uniós energiauniót hozna létre, amelynek keretében az EU egy központosított rendszeren keresztül bonyolítaná a gázvásárlásokat?
– Donald Tusk hatpontos csomagjának többségével, köztük a diverzifikációra, az egységes energiapiac erősítésére vonatkozó javaslattal egyetértünk. Két javaslatot nem tudunk támogatni, az egyik a szén rehabilitációjára vonatkozik, a másik pedig a Berlin által is vizsgált kollektív gázbeszerzés. Ha ez utóbbi uniós szinten megvalósulna, akkor hatáskör-átruházás történne a tagállamok részről az Európai Bizottság felé, ami aggodalmat keltene bennünk. Emellett a javaslat sértené a közösségi versenyjogot is, szembe menve a harmadik uniós energiacsomaggal.
– Az Európai Bizottság januárban tette közzé a 2030-ra szóló klíma- és energiapolitikai csomagját, amely kötelezően előírná, hogy az unióban a megújuló energiaforrások aránya 27 százalékra emelkedjen a teljes energiafogyasztáson belül. Kormánya elfogadta, hogy a teljes EU tekintetében kötelező célt jelöljenek ki a megújulókra, de azt már nem támogatja, hogy a 2020-as célokhoz hasonlóan ezt tagállamokra lebontva is megtegyék. Mi az oka ennek?
– Úgy véljük, 2030-ra már nem kell a megújulók aránya tekintetében tagállamokra lebontott kötelező célokat meghatározni, elég, ha csak a széndioxid-kibocsátás csökkentése terén tesszük meg ezt. Ennek oka, hogy szerintünk a 2020-as, megújulókra vonatkozó tagállamokra lebontott célok betöltötték hivatásukat, ugyanis segítették a megújuló iparág kialakulását, annak hatékonnyá válását. Ha viszont ez a kötelező cél túl sokáig maradna fenn, akkor már csökkenne a verseny a piacon. Mi egy olyan rendszert preferálunk, amely a technológia szempontjából semleges, hiszen a megújuló energiaforrások mellett más olyan technológia is létezik, amely erősítheti az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság kiépítését. Ilyen a már említett nukleáris energia, vagy a széndioxid megkötését és tárolását szolgáló technológia.
Edward Davey (49)
Közgazdászként diplomázott (Birkbeck College, London University), 1997 óta a liberális demokraták parlamenti képviselője. 2010 májusa és 2012 februárja között foglalkoztatási és fogyasztói ügyekért felelős államtitkárként tevékenykedett, 2012 februárjától az energiaügyekért és a klímaváltozásért felelős miniszter.
