Barack Obama várt néhány hónapot, ezalatt az Iszlám Állam nevű terrorszervezet kellőképpen megerősödött, rettegésben tartja Irak és Szíria lakosságának a felét, bankszámláit jó sok tízmillió dollárral feltöltötte. Az amerikai elnök nem vár tovább. A 2001 szeptember 11-ei terrorista őrjöngés évfordulójának előestéjén televíziós beszédben üzente meg a szélsőségeseknek a kíméletlen harcot. Hogy ők is pontosan értsék, a „nyelvükön” fogalmazott: levadásszuk mindannyiótokat.
Nincs az a pénz, amit sajnálni lehetne a terrorizmus elleni harcra, s ez még akkor is így van, ha tudjuk, a féktelen gyűlölet vezérelte fanatikusok ellen nincs száz százalékos védelem. Washington az elmúlt évtizedben több magyar éves GDP-nek megfelelő összeget is elköltött a megelőzésre, a legkülönfélébb óvintézkedésre, amelynek részeként a propaganda is dollár tízmilliókat nyelt el. Mert nem ártott megmagyarázni az amerikai polgároknak és a világnak, hogy a majdnem biztonság nem csak sok pénzbe kerül, de sok kényelmetlenséggel jár, amit emberi jogi aktivisták időről időre dühösen szóvá tesznek.
Az amerikai elnök most ismét nemzetközi tábort toboroz a közös ellenség megsemmisítésére, amelyet még az ilyen kérdésekben óvatos Kína is üdvözölt. Azt tenné Moszkva is, de az amerikai-orosz kapcsolatok momentán nem a nemzetközi terrorizmus közös megfékezéséről szólnak. Obama túl sokáig mérlegelt, hogy mi lehet a megfelelő és ütős válasz, a töprengésben, remélem, nem játszott szerepet saját karrierjének alakulása.
Az Egyesült Államok kész arra, hogy példát statuáljon, amely azt jelenti, hogy a hadi gépezet beindítása rengeteg áldozattal jár majd. A terroristák ellen a helyi (iraki, szíriai) erőket is bevonja amerikai fegyvereket szállítva, segélyprogramot hirdetve. A kérdés mégis makacsul az: miért nem lehetett előbb lépni, miért nem próbálták meg csírájában elfojtani a régi-új terrorista szervezet megerősödését: No answer.
