Téveszmék a bevándorlásról
Barack Obama amerikai elnök – aki aggódik amiatt, hogy pártja képes lesz-e megőrizni többségét a szenátusban – úgy döntött, hogy a novemberi választásokig leveszi a napirendről a bevándorlási reform ügyét. Ez rossz megközelítés lehet. A German Marshall Fund (GMF) felmérésének legfontosabb kimutatása szerint a bevándorlással kapcsolatos aggályok már akkor jelentősen mérséklődnek, ha csak a legalapvetőbb tényeket ismertetik a megkérdezettekkel. Például, ha arra vonatkozott a kérdés, hogy túl sok bevándorló él-e az országban, akkor a válaszadó amerikaiak 38 százaléka igennel válaszolt. De ha a felmérésben résztvevőknek a kérdés feltevése előtt megmondták, hogy mennyi külföldi él az országban, akkor jelentősen megváltozott a véleményük: már csak 21 százalékuk válaszolta azt, hogy túl sokan vannak a bevándorlók.
Ugyanez a jelenség más országokban is megfigyelhető. Az Egyesült Királyságban a megkérdezettek 54 százaléka mondta azt, hogy túl sok a bevándorló. Az arány azonban 31 százalékra csökkent azok körében, akiknek megmondták a valós adatot. Görögországban ezek a számok 58-ról 27 százalékra csökkentek, Olaszországban pedig 44-ről 22 százalékra, és a sort tovább lehetne folytatni.
Csak azokban az országokban kicsi az eltérés a két számarány között, ahol vagy nem jelentős a bevándorlás mértéke, mint Lengyelországban, vagy ahol nyitottabb, progresszívabb politikai vita folyik a bevándorlásról, és ahol a közvélemény több tájékoztatást kap a kérdésről. Ez utóbbi államok közé tartozik például Svédország és Németország.
Más felmérések azt mutatják, hogy az emberek jelentős mértékben tájékozatlanok a bevándorlással kapcsolatban. Számos fejlett országban a közvélemény azt gondolja, hogy háromszor annyi bevándorló él az országukban, mint amennyi ténylegesen. Az átlag brit úgy véli, hogy a lakosság 34 százaléka külföldi, miközben a valós adat csak 11 százalék.
Ilyen torzulásokat nem lehet tapasztalni olyan országokban, ahol a bevándorlás kérdését nyíltan, észérvek mentén vitatják meg. Az átlag svéd például úgy véli, hogy az ország lakosságának 18 százaléka bevándorló, így a tényleges, 13 százalék közeli adat alig tér el ettől. Ebből adódóan ezekben a társadalmakban a populizmus nem kapott erőre, és a mainstream politikusok sem kelnek ki a kisebbségek és a bevándorlók ellen.
Ez erősen alátámasztja azt, hogy a tényeken alapuló vita és politizálás alapvetően át tudja alakítani azt a fajta negatív politikai folyamatot, amelyet a bevándorlás jelensége okozhat. Ez egyben azt is jelenti: azáltal, hogy a választópolgárokat nem tájékoztatják megfelelően a bevándorlásról, az európai mainstream politikusok a szélsőséges pártok malmára hajtják a vizet. Ez pedig igen veszélyes jelenség.
A GMF felmérése azt is kimutatta, hogy az USA közvéleményét a legális bevándorlás nem nyugtalanítja. Az illegális bevándorlás kérdésével kapcsolatban már aggályaik vannak az amerikaiaknak, azonban jóval ésszerűbben gondolkodnak arról, hogy miként lehetne ezt a problémát megoldani, mint politikai vezetőik. A GMF által megkérdezett amerikaiak többsége például úgy véli, hogy az illegális bevándorlók számára lehetővé kellene tenni, hogy megszerezhessék a legális státuszt.
Az a megközelítés, amely a bevándorlás különböző aspektusainak feltárását célozza a közvélemény számára, segíthet a bevándorlás-ellenesség leküzdésében. Néhány országban például felmérések kimutatták, hogy a bevándorlók gazdasági értelemben összességben többet adnak az őket befogadó táradalomnak, mint amennyibe kerülnek. Németországban a Bertelsmann Alapítvány egyik tanulmánya azt mutatta ki, hogy minden egyes bevándorló 2012-ben 3300 eurót fizetett be a költségvetésbe. Ez cáfolja azt az elterjedt nézetet, miszerint a bevándorlók komoly terhet jelentenek a közszolgáltatások szempontjából.
Természetesen a bevándorlás valódi kihívásokat eredményezhet a társadalom számára, és munkahelyek elvesztését vagy alacsonyabb bért okozhat a belföldi munkavállalóknál. De ebben az esetben sem feltétlen a bevándorlók, hanem a nehézségek nem megfelelő kezelése okozza a problémát.
Az átképzési politika alkalmazása megfelelőbb megoldás a nehézségek kezelésére, mint a tömeges kitoloncolás követelése. Ez az oka annak, hogy azok a szakszervetek, amelyek egykor még ellenezték a bevándorlást, mostanra inkább támogatják azokat az intézkedéseket, amelyek legalizálnák a feketén dolgozó munkavállalókat, illetve több lehetőséget alakítanának ki a bevándorlás számára.
Egy demokratikus közösség működésének elengedhetetlen feltétele a tényeken alapuló nyilvános vita. Ennek hiányában az előítélet és a populizmus nyer teret. A bevándorlásról szóló vita sosem lesz egy könnyed disputa, azonban kevésbé válhat tendenciózussá és az eszmecsere jellege is erősebb lehet, ha a résztvevők a tények figyelembe vételével fogalmazzák meg álláspontjaikat.
Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org
