Ki fizeti a bankcsődöket?

Veszélyes a banküzem. Az idén három takarékszövetkezet is csődbe ment, ezzel körülbelül le is nullázódott a betétbiztosítási alap (OBA) vagyona. Nem kell ettől megijedni, az alap akkor is helyt tud állni, ha egy negyedik takaréknál is le kell esetleg húzni a rolót, vehet fel hitelt erre a célra, és rendkívüli befizetést is kérhet a tagjaitól, a bankoktól, takarékoktól és más hitelintézetektől. Látszólag tehát minden rendben van, a különféle kormányzati intézkedések által évről évre egyre jobban kiszipolyozott bankszektor leggyengébb láncszemei ugyan elpattantak, de a kártalanítás simán megy a többiek pénzéből. Az adófizetőknek nem kell a bankszektor megmentésére költeniük.

Valahol azonban mégis aggasztó jelenség ez a csődsorozat. Annál is inkább, mert a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb Aranykönyve szerint 2013-ra számos nagyobb, korábban vastagon nyereséges takarékszövetkezet eredménye súlyos veszteségbe fordult, ami tőkevesztéssel is járt. Emellett a hitelesekkel szembeni elszámoltatás is fájdalmasan érintheti a szektort. A jegybank szerint ugyan ebből nem lesz baj, becslésük szerint az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességtelenné nyilvánítása körülbelül 5-6 milliárd forint veszteséget okoz majd a takarékoknak. Ez csak a tizede a szektor szabad tőkepufferének, ráadásul a kockázatokat a mélyülő integrációs folyamat is mérsékli.

Az idei események tükrében én mégsem lepődnék meg, ha egyik-másik hitelintézet tőkeproblémákkal szembesülne, és a jegybanknak intézkednie kellene. Az OBA pedig a hatályos törvény szerint viszont évente a biztosított betétek legfeljebb 2, és az új uniós jogszabály szerint is maximum csak az 5 ezrelékét szedheti be. Ez nagyjából évente 40-50 milliárd forintnyi kártalanításra elég, ha ennél nagyobb a baj, akkor hitelt kell felvenni, amire már az állam vállal kezességet. Vagyis a kötelezettség akár vissza is szállhat az adófizetőkre.