Se béremelés, se cafeteria
Fájni fog. Jó eséllyel ugyanis a munkáltatók se béremelést, se cafeteriát nem fognak adni jövőre a dolgozóiknak. Meglehetősen régóta tart Magyarországon a munkabéke, az elmúlt négy évben nem volt jelentősebb sztrájk. Nem volt véletlen, hogy a Fidesznek első dolga volt 2010-ben a sztrájktörvény módosítása.
Ha egyáltalán létezik még aktív szakszervezeti tagság, akkor cafeteria-ügyben vélhetően erős nyomás alá helyezik majd az elmúlt éveket békésen átszundikáló vezetőiket. Az Orbán-kormány ráadásul lábon is lövi magát: a belföldi turizmust a körülményekhez képest nagy nehezen sikerült valamelyest felpörgetni a béren kívüli juttatásokkal.
Az adóemeléssel egy csapásra sikerülhet lefullasztani az amúgy is köhögő motort. A SZÉP-kártya a korábbi kormányzati propaganda ellenére nem volt sikersztori, így viszont tragédia lehet a vége. Nagy erőkkel védelmezték Brüsszelben, de végül saját maguk adhatják meg neki a kegyelemdöfést. A külföldi vendégek amúgy sem árasztják el az állami és uniós támogatásból épült szállodák többségét, így viszont legalább a magyarok sem fognak annyit wellnesselni. Hogy mindez miként illeszkedik a teljes foglalkoztatásról szóló ábrándokhoz, az rejtély. Mert hogy több munkahelyet nem teremt az adóemelés, az eléggé biztosnak tűnik.
Alapvetően persze nem vagyok híve a béren kívüli juttatásoknak, hiszek abban, hogy a dolgozók felnőtt emberek, akiknek megfelelő bért kell adni, amit szabadon arra költenek, amire jónak tartják. Arról azonban nem hallani, hogy csökkentenék a munkát terhelő adókat, így pedig aligha lesz béremelés. Minden bizonnyal kevesebben fognak pihenni a hazai gyógy- és wellness-szállodákban, de az utcai séta is jótékony hatással tud lenni a munkavállalók egészségére.
