A nagyok is kiszerveznek
Főként kisebb vállalatok számára jelent komoly költségcsökkentési lehetőséget az, hogy a munkabéren kívül megspórolhatóvá válnak a szakemberek továbbképzésének, a kapcsolódó eszközök működtetésének költségei is.
Emellett főként a munkaügyi adminisztráció területén fennálló szigorú határidők tartásában egy néhány fős osztály esetében komoly problémát jelenthet a szabadságolás vagy betegállomány miatt kieső munkatárs időszakos pótlása is. Az azonban első ránézésre igen meglepőnek tűnhet, hogy immár a jelentős létszámmal üzemelő, önmagában is komolyabb szaktudást képviselő nagyvállalati osztályok szerepét is egyre inkább átveszik a külső szolgáltatók – még az olyan érzékeny területeken is, mint például a bérszámfejtés.
A bérszámfejtés kiszervezésének folyamata mára Magyarországon eljutott odáig, hogy a legnagyobb hazai vállalatok közül is csaknem minden harmadik saját bérszámfejtési osztály nélkül működik. Egy, a TOP 200 nagyvállalat között elvégzett felmérésünk azt mutatta, hogy e tevékenység a nagy cégek 30 százalékában teljesen független piaci szereplőnél zajlik, miközben további 7 százalék hoz létre a cégcsoport egyes vállalatait egységesen kiszolgáló közös szolgáltatót; ezen szolgáltatók többsége egyébként más külső cégeket is kiszolgál.
Érdemes egy kicsit megvizsgálni, vajon mi indokolhatja e gyakorlat gyors terjedését a nagyvállalati körben. Egyértelmű, hogy a válság nyomán jelentősen romló gazdasági feltételek mellett a cégek költségracionalizálási lépéseinek olyan területek is áldozatul estek, amelyek korábban érinthetetlennek tűntek. Bár a nagyobb cégek a nagyobb volumen miatt lényegesen hatékonyabban tudták működtetni a saját bérszámfejtési osztályukat, a tapasztalatok szerint legtöbbször százalékban mérve így is kétszámjegyű megtakarítást tudtak elérni a váltással.
Van azonban még néhány olyan szempont, ami a nagyoknál is a külső szakértő felé billenti a mérleget. Az elmúlt években soha nem látott mértékben vált változékonnyá a bérszámfejtést befolyásoló jogszabályi környezet. Míg korábban ez egyáltalán nem volt jellemző, ma már év közben is változhatnak akár alapvető előírások is. Ebben a környezetben felértékelődött annak a lehetősége, hogy a változásokból eredő problémák anyagi felelőssége a cégen kívülre kerüljön, tovább csökkentve a vállalat teljes működési kockázatait is.
A dolog érzékeny természetéből fakadóan persze egy-egy nagyvállalat ilyenkor igen körültekintő, sokszor akár évekig elhúzódó döntési folyamaton megy keresztül. A váltásról való döntésen kívül a szolgáltatónak a kiválasztása is alapvető kérdés. Amikor azt kutattuk, hogy ilyenkor milyen szempontokat vesznek figyelembe a döntéshozók, nem meglepő módon a szolgáltatás díjazása elé inkább a megbízhatóságot igazoló tényezőket sorolták: például azt, hogy az adott bérszámfejtő cég rendelkezik-e szakmai felelősségbiztosítással, illetve megfelelő minőségbiztosítási tanúsítványokkal, vagy azt, hogy mennyire biztonságos szoftvert használ.
A külső szolgáltató melletti döntés elutasítása – már ahol ezt a lehetőséget egyáltalán megvizsgálják – szintén elsősorban bizalmi problémák miatt történik: tevékenység felügyelhetőségének, folyamatos kontrolljának, illetve a belső alkalmazottaktól képest nehezebben megkövetelhető rugalmasságnak az elvesztését vizionálják. Akik azonban már kiadták a bérszámfejtést, legtöbb esetben – négyből háromszor – hamarosan más tevékenységeket, így a cafeteria kezelését, a könyvelést vagy akár a teljes HR szolgáltatások körét is ugyanahhoz a szolgáltatóhoz szervezik ki.
Mára oda jutottunk, hogy a teljes hazai piacot tekintve már félmillió fő felett van azon munkavállalók köre, amelyeknek bérszámfejtését külső szolgáltatók biztosítják. Jelenleg is százas nagyságrendű azon cégek köre, amelyeknél éppen ezekben a hetekben zajlik az adatbázis-migráció előkészítése, vagyis a kiszervezési tendencia egyelőre töretlenül folytatódik.
